Üvegcipő negyvenes lábra

Ha a Madách Színház vezetői lemennének Szolnokra megnézni Az üvegcipő előadását, nem is tudom, sírnának-e vagy nevetnének, örülnének vagy pirulnának. Mindenesetre láthatnák, mit tud az a Spolarics Andrea, akit ők két évvel ezelőtt tehetséges végzősként szerződtettek a főiskoláról, s aztán nem hogy komoly feladatot, de játéklehetőséget sem igen adtak neki. Tébláboltak, téblábolnak így néhányan a körúti színházban. A Madách éveken át lehalászta a friss diplomások közül a legígéretesebbeket, hogy azután csendesen „elfektesse” őket, mígnem a nevüket is elfelejti a szakma, arcukat pedig a közönség meg sem ismeri.

Spolarics – két év semmittevését elunva – elszerződött a szolnoki Szigligeti Színházhoz, ahol nem egyszerűen munkát találtak neki, de egyenesen darabot. Legalábbis az előadás láttán úgy tetszik, mintha Az üvegcipőt éppen erre az ifjú színésznőre írták volna. Alakítása csupa báj, anélkül, hogy egy pillanatig is sok lenne belőle. Elbűvölő hatásának az a titka, hogy a kecsessége és törékenysége belülről jön, némiképp ellent is mondva termetének, alkatának, szögletes mozdulatainak. Darabosságban ennyi sikket ritkán látni. Spolarics józsefvárosi Hamupipőkéje elvarázsolt királylány, akinek lábára negyvenes üvegcipő illik. Egyszóval igazi Szabó Irma. Olyannyira autentikus életrekeltőnek látszik, mintha ő maga volna a szeretnivaló, bolondos cselédlány.

Molnár Ferenc vígjátékai közül alighanem Az üvegcipő a legkedvesebb (számomra biztosan). Olyan remekül megírt darab, hogy szinte rendezni sem kell. Garas Dezső azonban meg is rendezte, méghozzá kifogástalan szakmai színvonalon. Fantáziája és Csík György díszlettervező segítségével a hangulat szövetét szőtte a jól pergő, lendületesen bonyolódó történet köré. Sok kedves ötlet színezi a szereplők játékát, s szinte mindenki kellemes otthonossággal mozog Molnár Ferenc Józsefvárosában. Győry Emil illúziókeltő Sipos Lajos: mufurc és sármos, tehát drága is, mérges is a Drága Mérges. Bajcsay Mária (Adél) kicsit túlfeszít: végig egy tömbből faragottan kemény, viszont kitűnő Mucsi Zoltán a Házmester kis szerepében. Többeknek vannak remek villanásaik.

Garas színészvezetésének erényei legnyilvánvalóbban a Lilike nevű szereplő láttán tűnnek szembe. Ötévesforma gyerek alakítja a házmesterék fiát, nevét XXX-szel jelöli a műsorfüzet. A kisfiú nem egyszerűen jelen van, hanem pontosan tudja, mikor mit kell átélnie, s látványosan reagál az eseményekre. Ha nem vigyáznak rá, még lejátszik a színpadról mindenkit.

Stuber Andrea