Stuber Andrea

Tombolán nyert tigris

egri színház

riport

Film Színház Muzsika, 1988.X.8.

 

Tombolán nyert tigris

 

          Csütörtök volt és nagy nap. Az egri birkózó, Sike András éppen olimpiai bajnokságot nyert Szöulban. Míg folyt a közvetítés, a színház büféjében legalább olyan élvezetes szcéna zajlott, mint a színpadon. Ott drukkolt a tévé előtt mindenki az egri sportolóért, akinek a testvére egyébként a Gárdonyi Géza Színházban statisztál. Egerben ugyanis erős a „mi”-tudat. A városban élők nemcsak az aranyérmet érzik kicsit a sajátjuknak, de most már a színházat is. Ahogy Gali László mondja, megszerették itt a társulatot. Igaz, a helyi vezetők arra már rájöttek, hogy jelentős terhet vállaltak magukra. Úgy mondják: amikor egy város színházat nyit, az olyan, mintha tombolán nyerne egy tigrist. De – pénzevés ide vagy oda – a lelkesedés nem csappant meg. A Színházpártoló Egyesület szépen gyarapodik: már közel negyven cég „tagosodott”, s kétmillió forinttal járult hozzá a színház költségeihez. A közönség pedig – jár az előadásokra. Békebeli hangulatot idéz a színház és a város kapcsolata. Ideálisnak látszik a munkához.

          A munka pedig mind intenzívebb, egyre teljesebb. Ha az előévadot is számítjuk, akkor a harmadik szezont kezdi a Gárdonyi Géza Színház önálló társulata. A jelenlegi színészlétszám huszonkilenc fő, s a fiatal társulat valóban fiatal – harminc év az átlagéletkor. Idén is ifjakkal gyarapodtak; az igazgató szavai szerint szép és tehetséges embereket szerződtettek. Czvetkó Sándor és Dimanopulu Afrodite a főiskoláról jött, Kocsis György a Mikroszkópról, Oláh Zsuzsa Pécsről, Saárossy Kinga és Blaskó Balázs Kecskemétről, Mikula Sándor Szegedről, s a Miskolcról „átmentettek”: Bregyán Péter, Fráter Kata, Gáspár Tibor, Várhelyi Dénes és Szőke István rendező. Szinte valamennyien dolgoznak már.

          A nagyszínpadon Rózewicz Fehér házasságát próbálják. Júniusban volt a premier, a mostani előadás újra bemutatónak számít. Természetesen itt van a felújító próbákon a lengyel vendégrendező, Andrzej Rozhin is. Ő a lublini Julius Osterwa Színház igazgatója, a Fehér házasságot megrendezte már otthon. Mint mondja, Rózewicz elég szigorú, nem minden színre vitelhez járul hozzá, de neki látatlanban engedélye van a szerzőtől, hogy műveit rendezhesse. Gali itt közbeszól: ősszel valószínűleg vendégül látják Rózewiczet, s az író akkor megnézi az egri előadást. Rozhin a figyelmembe ajánlja a két főszereplőt, Román Juditot és Csonka Ibolyát. Az egyik pesti színésznő, a másikra is hamarosan lecsapnak majd a fővárosiak – jósolja. Azt Rozhin talán nem tudja, hogy ha Román Juditot hívni kezdik, alaposan meg kell majd gondolnia, menjen-e vagy maradjon. Mert a pesti színésznő, Csonka Ibolya azt mondja, hogy Egerben van színházszag. Itt jobban együtt vannak az emberek, mint a fővárosi társulatoknál. Ezt dicséri a Mikroszkópról jött Kocsis György is. Egyrészt a társaságtól érzi remekül magát, másrészt attól, hogy dolga van. Soha drámához nem volt szerencsém, s most benne leszek a Haramiákban! – újságolja.

           Az emeleti alkalmatlan kis teremben Osztrovszkij Tehetségek és tisztelők című darabjának előadására készülnek. Zenekari ülőpróba – nevezi meg a mai programot Szőke István rendező. Három hete gyakorolnak napi két próbával, most kell nullára állni és a skálázásnál újrakezdeni – mondja. Ennek ellenére feszült, fűtött jelenetet produkál Bregyán Péter és M. Horváth József. Nincs színpad, nincs nézőtér, díszlet és jelmez, az a néhány perc mégis igazi színház.

          Színházformája így délelőtt a helyőrségi művelődési otthonnak sincs, mégis színészek dolgoznak a nagyteremben. A Popfesztivál próbája szorult ki ide. Egy létra körül forgolódik Czvetkó Sándor, a leendő József, míg Kocsis György jelmezügyben egyezkedik. Manuelként nemcsak farmeringeret és virágos nadrágot szeretne, hanem fülbevalót is. Szabó Ágnes, a rendező igyekszik kordában tartani Kocsist, de a mai próba elég reménytelennek látszik. Szabó Ágnes is idén lett egri (Romániából jött), de tavaly már bemutatkozott az egri színházban egy sikeres Miller-rendezéssel, a Két hétfő emlékével. Most új színészekkel dolgozik, s épp azt tapasztalgatja, hogy kivel mikor mit lehet elérni. Huszonkilenc éves. Bukaresti főiskolás évek, szatmári és kolozsvári esztendők vannak mögötte, s most nagy örömmel próbál itt. Kevesli is az évi két rendezést, mindenekelőtt a színészekkel való munkát.

Igen, ez a visszatérő refrén. Egerben mindenki nagyon akar dolgozni: színházat csinálni.

          Stuber Andrea