Népszerű Biblia

Új magyar rockopera a Madáchban

„Boldog a méh, amely kihordott és boldog az emlő, amelyet szoptál” – kiáltotta egy asszony a prédikáló Jézusnak, Lukács evangéliuma szerint. A Tolcsvay László–Müller Péter–Müller Péter Sziámi szerzőhármas szerint azonban egyáltalán nem boldog. Amit beláthatunk, ha belegondolunk. Jézus szülője nő és anya, aki mindenekelőtt e két minőségében éli s szenvedi meg saját sorsát és a gyermekéét. Története lehetne egy újabb, a szinoptikusoktól eltérő evangélium, sőt – mi színházi értelemben több – akár dráma is. Nem lett.

***

Amit Müller Péter megírt, az csupán Jézus életének ezeregyedik meséje. Nem mutat egyéni vonást, sajátos szemléletet a többi ezerhez képest. Müller librettója válogatás Máté, Márk, Lukács és János evangéliumából meg a Jézus Krisztus Szupersztárból (Heródes). S ez sokkal kevesebb, mint amit a Mária evangéliuma ígért.

A Madách színpadán megelevenedő bibliai képeskönyv tetszetős és ügyes, bár Müller szerkesztői munkája néhány ponton vitatható. Például nem biztos hogy szerencsés az in medias res kezdés. Meglehetősen készületlenül ér minket a darabindító keresztre feszítés. Továbbá nehezményezhető, hogy Heródes jelenete (amelyben megparancsolja a betlehemi gyermekek megölését) megelőzi azt a képet, ahol József és családja Egyiptomba menekül. (Ilyen sorrend esetén Jézus nem érte volna meg a krisztusi kort, hanem az aprószentek között tarthatnánk számon.) Ezek a kifogások azonban elhanyagolhatóak ahhoz képest, hogy a mű alig-alig tartalmaz drámai jelenetet, valódi színpadi helyzetet. Jószerével csak a királyok–pásztorok találkozó és a Mária–Jézus kettős látszik szituációnak.

Tolcsvay László zenéje – ha nem sértő ez egy rockoperára nézve – kellemes. Az operaiság formai követelményeinek gondosan és nagyigényűen megfelel a komponista munkája, a zenedrámai igényeknek sokkal kevésbé. Ahhoz nem eléggé karakterisztikusak a szólamok. Túlságosan egyformán Tolcsvayt énekel minden szereplő.

A rendező Nagy Viktor nyilván pontosan felmérte a mű drámai hiányait, mert a színrevitelt képzőművészetileg oldotta meg. Nagyszabású, dekoratív, barokkos látványt teremtett; képről képre komponált. Segítségére sietett a komoly koreográfiát hozó Fodor Antal, valamint Benedek Mari, aki pompázatos jelmezeket adott a szereplőkre. A színpadképet tervező Csikós Attila érdeme valamivel csekélyebb: díszlete elég keveset tud, mindössze az angyali üdvözletnél képes lenyűgöző mutatványra.

***

A sok epizodista mellett három folyamatos szereplője van a darabnak: János apostol, Mária és Jézus. A három szereplő összeillő teljesítményt nyújt. Jánost Vikidál Gyula adja, akinek sokáig a combmunkája volt az egyetlen és legkifejezőbb színészi eszköze, mostanra azonban megtanult tetőtől talpig drámai lenni. Erős alakításához csak a szerep ereje hiányzik. Sasvári Sándor bejáratott Jézus – ezúttal is átszellemült megjelenéssel és remek torokkal formálja meg a Messiást. Máriát a főiskolás Sáfár Mónika játssza tiszta tekintettel, lágy mozdulatokkal és hihetetlenül széles skálájú hanggal. Szépen és biztosan énekel, ritkaság értékű tehetségnek mutatkozik.

A Madách Színház új produkciója bizonyítja, hogy a társulat a zenés műfajban eljutott a profizmus színvonalára. (Egyébként ez már a József-előadáson is látszott.) Biztosra vehető, hogy a Mária evangéliuma siker lesz a körúton és talán külföldi körúton is. Én csak azt sajnálom némiképp, hogy nem szolgált rá kicsit jobban a várható sikerre.

Stuber Andrea