Bemutatósorozatban: Börcsök Enikő

Mindjárt az elején leszögezhetjük, hogy Börcsök Enikő nem szokványosan szép. Annál több: izgalmas. Egyéni, mégis tipikusan barna lány. Kalácsképében mélytüzű szemek ragyognak, arcvonásaiban egy fiatal fruska dacos flegmasága keveredik egy tapasztalt nő végzetes asszonyiságával. Ehhez a jellegzetesen mai alkathoz mély, karakteres hang, barna hangszín párosul. Nem csoda, hogy Börcsök Enikőt azonnal felfedezte a nyomaiban még fellelhető magyar filmgyártás. A fiatal színésznő diplomáján nem túl rég száraz a tinta, de máris kijárna a kétoldali bemutatás, hiszen a Három nővér, az Édes Emma, drága Böbe és a Zsötem alapján legalább annyira tekinthetjük tehetséges filmszínésznőnek, mint színházinak.

Színpadi bemutatkozása a vígszínházi Koldusoperához kötődik. Harmadéves főiskolásként került bele az előadásba, nyilván azért, mert tökéletesen megtestesítette a nőalakot, akit Gothár Péter elképzelt magának a Koldusopera-parafrázishoz. A rendező ugyanis „itt és most”-ra vette Brechtet, s a XIII. kerületi Ipoly mozit és környékét népesítette be a darab szereplőivel. Ehhez a kalandhoz keresve sem találhatott volna Börcsöknél ideálisabb Pollyt. Mutatós kis macska állt előttünk – pöttyös cicanadrágban –, s unott érzékiséggel és lusta szenvtelenséggel kebelezte be Kaszás Attila Bicska Maxiját. Egyébiránt pedig úgy énekelt, mint aki arra született, hogy Brecht – Weill-songokat adjon elő.

Gothár rendezése vitát kavart, megosztotta a véleményeket, szélsőséges fogadtatásra lelet. Sokkal egyöntetűbb elismerést hozott Börcsök Enikő számára Ascher Tamás ugyancsak átdatált Mizantrópja, mely Kaposváron került színre. (A színésznő ugyanis, elvégezvén Marton László növendékeként a főiskolát, osztálytársai többségével a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött.) Börcsök Celiméne-je varázslatos közönségességgel és vonzerőnek látszó romlottsággal fűzte magához Lukáts Andor Alceste-jét. Egy belvárosi csajt láthattunk, úgynevezett jó fejet, aki azzal válik lumpenértelmiségi társaságának középpontjává, hogy mindenkiről van egy rossz szava. Könnyed felszínességgel, kiszámíthatlan érzelmekkel kápráztatott el. Grandiózusan méltatlan partnernak mutatkozott az emberiségtől többet váró mizantróp mellett.

Börcsök Enikő legújabb főszerepének már a ténye is némiképp meglepetés: Shakespeare kis híján tizennégy éves hősnőjét, Júliát játssza. Lukáts Andor – ezúttal rendezőként – a legkevésbé sem a papírforma szerint osztott feladatot a Rómeó és Júliában. Neki a határozott, impulzív, sodró lendületű Börcsök Enikő kellett a klasszikustól eltérő Júlia megteremtéséhez. A legnagyobb feladványnak az látszott, hogy elhitessék velünk: ez a csöppet sem naivaforma Júlia a bajban nem szökik azonnal, karakánul, csapot-papot otthagyva Mantovába Rómeója után, hanem gyámoltalanul Veronában marad – végső soron meghalni.

És megszületik a színpadon az a Júlia, aki kendőt gyűrögetvén a kezében, vállvonogatva maga elé motyogja, hogy ő még egyáltalán nem gondolt férjhez menésre. S aztán egy villámcsapásszerű találkozás után másra sem gondol. Csupa hév, tűz, rakoncátlan szenvedély. Teljes elhitető erővel jut el a tragikus végig, az önelaltató tettig, majd a hideg cinteremben a meghívott halálig.

Egy kezdő színésznő három emlékezetes alakítása. Első lapok egy kedvtelve teleírandó jegyzetfüzetből.

Stuber Andrea