Eminens |
Schiller: Stuart Mária |
Miskolci Nemzeti Színház |
színikritika |
Népszava 1993.II.17. |
Eminens
A Miskolci Nemzeti Színház ezúttal is egyszerre több bemutatóval állt elő; mindjárt hárommal. (S van-é Miskolcnak három bemutatóra való színésze?! Hagyjuk meg költői kérdésnek, nehéz sóhajjal a végén.) A Stúdióban Németh Ákos Júlia és a hadnagya című műve került színre, a Kamarában Neil Simon-vígjáték, a nagyszínpadon Schiller Stuart Máriája. Maradjunk csak az utóbbinál.
Jól tette Hegyi Árpád Jutocsa rendező, hogy ezt a nagyívű klasszikus tragédiát rendezőtanoncra, nevezetesen Telihay Péterre bízta. Fiatal ember: van benne tűz, lendület, naivitás. Bátran ment neki Schillernek: a fenséges, hömpölygő, óriás drámából (drámaóriásból) friss, eleven, érvényes emberdrámát kreált.
Az előadás képi világa (díszlet: Menczel Róbert, jelmez: Békési Ildikó) elvonatkoztat a korabeli Angliától. Modern, rideg, stilizált dizájn uralja az erős atmoszférájú, komor látványt. (Azért a világítás és egy-egy képkompozíció belopja olykor a színre a szépséget.) A színészi játék a lehető legalaposabb kivesézése a szereplők közt fellelhető kapcsolatoknak és érzelmeknek: szerelemnek, számításnak, gyűlölködésnek, vetélkedésnek, félelemnek, féltékenységnek. Angliai Erzsébet és Stuart Mária királynők. De ez majdnem mindegy. Itt egyszerűen el van gondolva és játszva, hogy miként is festene két élő nő a Schiller kínálta helyzetekben. Az egyikük – Margitai Ági – hervadó asszony, aki kapkodva váltogat különböző eszközöket (lágyság, keménység, befolyásolhatóság, makacsság stb.), s mind arra irányul, hogy megtartsa egyrészt hatalmát, másrészt nála fiatalabb kedvesét. Stuart Mária – Varjú Olga – ugyancsak hiú, érzékeny nő, aki nyakába ugrik az óvatos Leicesternek, majd a kivégzése előtt úgy búcsúzik az élettől, hogy az őt gyóntató öregember kezét végigvezeti saját testén. Megrendítő pillanat. Jó Horváth Lajos is szenvedélyes, egyhitű Mortimerként, s egészen lenyűgöző Szervét Tibor mint Leicester. Haja hátranyalva, vállán szőrmegalléros, drága kabát – nem szereti levetni –, kezében lánc, avval játszadozik. Üldögél, néz, vigyáz minden rezdülésére. Szigorú önkontroll alatt áll; szerepjátszása csupa kockázat és feszültség. (Végtére is Leicester nem tudhatja magáról, hogy olyan jó színész, mint Szervét.) Amíg erős, addig varázsa félelmetes; szinte sátáni vonzerő. Amikor összeomlik – rácsárnyékok között, tapintatos homályban – szívszorító a gyengesége.
A miskolci Stuart Mária diplomamunka: egy rendezőhallgató vizsgadolgozata. Egyébiránt pedig – jócskán túl a színiévad felén – a szezon (engem) legfelvillanyozóbb produkciója.