Kis nagy herceg

Valamiért vagy valamitől az jutott az eszébe több színházi embernek is, hogy ma játszani kell Arthur Miller Közjáték Vichyben című színdarabját. (Pedig nyilván össze sem beszéltek.) Alighanem időszerűnek tartják a művet, amely annak hatására született, hogy az amerikai író életében először látott fasisztát. 1964-ben történt, amikor az Európát körbeutazgató Miller Frankfurt am Mainban beült egy német háborús bűnös bírósági tárgyalására. S miután hazautazott, három hét alatt papírra vetette az egyfelvonásos drámát, így állítván emléket a Holocaust áldozatainak. Tíz férfit terelt be egy őrszoba előterébe, hogy teljes bizonytalanságban várják a sorukat és a sorsukat. Az utóbbit az fogja meghatározni, hogy 1942-ben vagyunk, a szabad zónának nevezett francia Vichyben. Ők tízen még nem tudják, hogy itt már minden megtörténhet.

          A Pesti Színház és a Pécsi Nemzeti Színház tűzte ez idő tájt műsorára a darabot. S minthogy a pécsiek a minap a fővárosban vendégszerepeltek előadásukkal, a vállalkozó szellemű és némiképp mazochista hajlamú nézők akár össze is vethették a két produkciót. Természetesen nagyon hasonlítnak egymásra, hiszen a Közjáték nem röppálya a szabadon szárnyaló színrevivői fantázia számára. S természetesen nagyon különböznek, hiszen más-más színészek bújnak a szereplők bőrébe.

          Csiszár Imre rendezte és díszlettervezte a pécsi bemutatót. Nyomasztó terében csupán hosszú lóca árválkodik, s fenn, megmászhatatlan magasságban rácsos ablak nyílik a semmire. Itt kerülnek össze az utcán elkapott emberek, akiken Miller demonstrálja a helyzetből adódó lehetséges viselkedésformákat, az ellenállás és az önfeladás módozatait, a lelki reakciókat. És innen tűnnek el sorjában, egy-egy kalapot, sálat, táskát hagyva maguk után.

          Rázga Miklós idegileg hamar összeroppanó festőt, Lipics Zsolt (..... sajtóhiba folytán hiány a cikkben....). Pilinczes József színésze csupa művészi gőg és állampolgári alázat. Radó Péter tátott szájú fiúja még értetlen, de már sokat sejtő áldozat. A legfigyelemreméltóbb mind közül a pécsi színigazgató, Balikó Tamás alakítása. Ő e történetben a hős: véletlenül idekeveredett osztrák herceg, aki az iratok ellenőrzése után kiszabadulhatna, de inkább átengedi kilépőcéduláját az Újvári Zoltán által megformált pszichiáternek. Balikó játékából az derül ki, hogy von Berg heroizmusa emberi nagyságból és kicsiségből tevődik össze. Ez a nemes lelkű arisztokrata elutasítja a fasizmust és együtt érez az üldözöttekkel, de azt nehezen viseli, ha a padon ülők hozzáérnek vagy szívességet kérnek tőle. Amikor a darab végén kiszökteti utolsó fogolytársát és elmagányosodik a színen, úgy ül le, mint aki állva maradt. Megkönnyebbülten fellélegzik. A sóhaja arról szól, hogy végre megszabadult ettől a szerencsétlen társaságtól.

Stuber Andrea