Évtizedes Padlás |
400. előadás |
jegyzet |
Elite 1998. VI. |
Telt ház a 400. estén is
A Vígszínház étlapján szerepel egy fogás, amely talán még a hamburgernél is kapósabb. A szilvásgombóc. A padlás hősei éneklik meg: a Rádiós, Lámpás, Kölyök és társaik. Immár több mint tíz éve dalolják népszerű desszertdalukat. S ha az a tizenkilenc gombóc, amellyel zenés-táncos mutatványt végeznek, ehető lenne, 7600 darab fogyott volna el belőle. Ennyit kebelezhettek volna be a vígszínházi színészek. Négy mázsányi gombócot. Ez még gombócból is sok.
Presser Gábor és Sztevanovity Dusán mesemusicalje, A padlás megunhatatlan. Az 1988. január 29-i ősbemutató után valóságos Padlás-láz tört ki a határon innen és túl. Békéscsabától Zalaegerszegen át Kassáig mindenhol bemutatták a darabot. Ezenközben a Vígszínház folyamatosan műsoron tartotta a művet, ámbár nem fáradhatatlanul. Idővel az eredeti szereplők helyébe újak léptek – egyedül Pápai Erika maradt meg egyetlen és (énekhangilag) pótolhatatlan Kölyöknek –, s a közönség is nődögél-öregszik, ám mindig újabb nemzedékek jönnek Padlás-nézőbe. Eddig négyszázezren látták a vígszínházi produkciót.
Az ünnepi, 400. előadás első részében a jelenlegi szereplők léptek fel, a másodikban viszont (megváltásként) jöttek a régiek: Kaszás Attila, Méhes László, Rudolf Péter, Igó Éva, Balázs Péter, Vallai Péter és Seress Zoltán. Ami lehetővé tette, hogy az ember rádöbbenjen: micsoda különbség!
De A padlás még mindig áll. A messzi távolban sem látszik a széria vége.