Mindenes

Molnár Ferenc: Liliom

Pécsi Nemzeti Színház

Van nekünk színikritikusoknak egy igen jól használható kérdésünk, amelyet nagy biztonsággal feltehetünk, vagyis számon kérhetünk a színházi premierek bármelyikén. (És csak ritkán kínálnak rá választ az alkotók.) Hogy tudniillik miért vitték színre a művet. Mit akarnak vele mondani, kifejezni, hangsúlyozni épp akkor és épp ott. Mi indokolta a darab műsorra tűzését.

A Pécsi Nemzeti Színház Liliom-bemutatójával kapcsolatban megvan a magam talán önkényes, de személyes meggyőződésből fakadó felelete a fenti kérdésre: Darabont Mikold. A Marosvásárhelyről átszerződött színésznő úgy mutatkozik be ebben a produkcióban, ahogy a nagykönyvben meg van írva. (Erdélyben már túlesett a sikeres pályakezdésen: a Negyedik nővérben nyújtott alakításáért például díjat kapott a legutóbbi kisvárdai fesztiválon.) Magyarországi debütálása alkalmából Zeller Juli szerepét játssza valami furcsa, sugárzó költőiséggel és különös, szikár drámaisággal.

Béres Attila rendezése a Babarczy László-féle, sokszorosan kipróbált verzió nyomvonalán halad. (Talán nem egészen függetlenül attól, hogy Babarczy néhány évvel ezelőtt Marosvásárhelyen is színre vitte a darabot, s ama bemutatónak mind Béres Attila, mind Darabont Mikold részese volt.) A rendező – és Ari-Nagy Barbara dramaturg – mindenekelőtt abban mintakövetők, hogy felcserélték a hét kép sorrendjét: hátravetették a Liliom agóniája szcénát. Az előadás befejezése tehát a halál, nem pedig Julika meghatott visszaemlékezése a néhai vagányra. Ez a sorrendiség felel meg annak a feltételezett szándéknak is, amely szerint a produkció nem a bájosságban és a negédességben kíván kiteljesedni, hanem az emberi kapcsolatok reménytelenségének plasztikus ábrázolásában. Mégsem tagadva meg a jogot és a lehetőséget a nézőtől a mosolygásra és a meghatódásra.

          Babarczy László többszörös Liliom-rendezése – magam is csodálkozom, hogy ennyit emlegetem, de biztos nem véletlenül – távol állt a Liget-romantikáról, miközben a díszlet meghatározó eleme, a hullámvasút révén mindvégig a szemünk előtt tartotta a vurstlit. Pécsen Bátonyi György egyszerű, kevés darabú, nagy vonalakban rajzoló díszlete szintén beidézi Liliom közegét, mégpedig a mennyországi képben, amely egyébként az előadás leginkább egyéninek ható része. A holt lelkeket szállító aranystukkós, trombitálós angyalos ringlispílhintó érkezését enyhe színpadi füstszivárgás előzi meg, hogy aztán az égi számonkérés eseményei közepette mindvégig térdig füstgomolyban járjanak a szereplők, mialatt a füstszőnyeg lágyan letekeredik a nézőtérre. (A hátralévő jelenetekben is alig észrevehetően beóvakodik jobbról a színre a füst, némi bizsergető bizonytalanságot keltve a tekintetben, hogy mit gondolhatunk valós történésnek és mit nem.) Molnár túlvilágának szürreális terében egy hatalmas, sokfiókos irodabútor (aktatalpazat) tetején trónol a Fogalmazó. Őt Széll Horváth Lajos alakítja kopaszon és igen megizmosodott színpadi jelenléttel. A színész előzményt is teremtett magának ehhez a figurához. Az első képben ugyanis beteg, tüdőbajos kapitányt játszott vért köhögve, rekedtes, göcsörtös hangon. Nem csoda, ha időközben meghalt. Aztán a Jóisten bizarr tréfa gyanánt épp azt bízta rá, hogy Fogalmazóként sokat kelljen beszélnie, és még kiabáljon is az olyan megrögzötten bűnnembánó célszemélyekkel, mint a hintáslegény. (Liliom egyébként 16473. öngyilkosként szerepel az isteni hivatal nyilvántartásában. Vajon mikor töltötték ki az első kartotékot? A statisztikák szerint Magyarországon évente 2-3 ezer ember öli meg magát, de volt ez a szám a múltban sokkal nagyobb is.) A mennyei szervezet alaposan és körültekintően dolgozik. Felismerhetjük például, hogy egyetlen lélek meggyőzése érdekében még betanított munkásokat is alkalmaznak. Ugyanis a 16474-es számú, Kádár nevű statiszta látnivalóan csak azért adja elő tetőfoldozó beszámolóját, hogy evvel Liliomot hasonlóan hasznos földi kiküldetésre biztassa.

          De hát Liliom már csak Liliom marad. Ahelyett, hogy valami jócselekedet hajtana végre, tizenhat év után viszontlátva Juliját, rácsap a gyereke kezére. Az lehet a gond, hogy Juli nem ismeri fel őt. Ha felfedezhetné az ismeretlen koldusban Liliomot, akkor Pécsen alighanem másképp történnének a dolgok. Sőt lehet, hogy eleve nem így alakultak volna. (Esetleg Liliom nem is halt volna a lány ölébe azon a ligeti padon, amely visszatérő eleme az előadás különböző színpadképeinek.) Mivel Darabont Mikold szerény, filigrán, szőke Julija rendkívül erős személyiségnek érződik. Míg Köles Ferenc Liliomja kedves, duzzogós, kisfiús hebrencsnek látszik. (Érdekes gondolatkísérlet, hogy ha Béres másképp osztja ki a férfiszerepeket, s felcseréli Kölest a Ficsúrt játszó Zayzon Zsolttal, akkor ez a felállás talán markánsan más erőviszonyokat teremtett volna a főszereplők között.) Félreértés ne essék, Köles Ferenc Liliom-alakítása egyáltalán nem megvetendő, sőt nagyon is méltányolható. Átgondolt és szépen kidolgozott színészi teljesítmény. Köles Liliomában van lendület is, fölény is, férfibáj is. (Gyönyörű az a pillanata, amikor a lehetséges mértékben megéli, de inkább lenyeli magában az örömöt Juli terhességének híre hallatán.) Csak hát nincs akkora szuverenitása, amivel ellenállhatna Juli erős, konok, becsületes akarásának. Nem mehetne sehová Zayzon mindent lopó, hasvakargató Ficsúrjával. Nem vihetné ki a házból a Hollunderné konyhakését. Mivel ez a Zeller Júlia mindenes cseléd a szó összes értelmében lefegyverző.

A pécsi Liliom kisebb szerepeiben fellépő színészek meglehetősen jó formát mutatnak. Herczeg Adrienn színnel és szívvel játssza a nagylelkű és nagyhangú Marit. Urbán Tibor Hugója elragadóan feszengő a bemutatkozásakor, s a továbbiakban is karakteres figurája a történetnek. Füsti Molnár Éva jajvörös hajú Muskátnéja csupa mély érzés, küzdőszellem, szemérmes és szemérmetlen kapaszkodás. (Szép a visszacsábítós kettőse Liliommal, amikor Köles kikiáltójának kétségbevonhatatlan hivatásszeretetére apellál.) Sólyom Kati sánta, férfiasan öltözött Hollundernéjában egy pillanatra sem szünetel a dohogás és a jószándék. Fisher Lilian egyrészt Juli lányaként szerepel, máskor viszont – némiképp talán zavaróan – Liliom-rajongó cselédlányként bukkan fel. Háromszor írtam le a Julit játszó Darabont Mikold nevét ezeken a hasábokon (most már négyszer), de a végére ideteszem még egyszer, hogy minden olvasó megjegyezze: Darabont Mikold.

Stuber Andrea