Stuber Andrea

Delly Rózsi emlékezete

születésnapi képadományozás

tudósítás

kultura.hu 2007. XII. 21.

 

Delly Rózsi emlékezete

 

A szerepek szerepében, Izolda alakítójaként örökíti meg Delly Rózsit az a festmény, amely mától az Operaház Székely Bertalan termében látható. A kilencvenöt évvel ezelőtt született nagy Wagner-énekesnőre emlékeztek délelőtt a dalszínházban, meghitt „festményavató” ünnepségen.

Delly Rózsi a budapesti Zeneművészeti Főiskolán túl Rómában, Bécsben és Salzburgban tanult, s 1946-ban beugró Santuzzaként lépett először az Operaház színpadára. A következő majdnem három évtizedben, 1974-es visszavonulásáig a társulat vezető drámai szopránjaként és mezzoszopránjaként, nemzetközileg is elismert Wagner-hősnőként énekelt Brünnhildét, Ortrudot, Izoldát épp oly rendkívüli erővel, mint Amnerist vagy Sába királynőjét.

Mint az ünnepségen elmondták az emlékezők – Uzoni Mária protokolltitkár, Kovács János első karmester, Szinetár Miklós címzetes igazgató, Szőnyi Olga operaénekesnő és Vass Lajos főigazgató – 2000-ben bekövetkezett haláláig mindvégig otthonának tekintette az Operaházat az énekesnő. Hetente bejárt egy-egy kávéra, az összes bemutatón jelen volt, s zenét tanuló unokáit is rendszeresen vitte előadásokra.

A festményt Delly Rózsi családja – lánya, Forgács Júlia, valamint veje, dr. Vámosi Zoltán – adományozta az Operaháznak, amelynek színpadán a művésznő ugyancsak operaénekes lánya is számos alkalommal fellépett. S mivel a Székely Bertalan teremben a kép előtt állva köszönetet mondó Forgács Júlia a megszólalásig hasonlít a Gáspár Anni által megörökített Izoldára, így kicsit olyan, mintha e portréval egyszerre ketten, anya és leánya énekesnők költöztek volna végleg vissza az Operaházba.

Stuber Andrea