Az újhószíntavi nimfa és társai

Járó Zsuzsa

AlkalMáté Trupp, Zsámbéki Színházi Bázis

          Antik drámának indult a Járó Zsuzsa. Csomagolópapír-szín oszlopcsarnokba vonult be lendületesen a csillogó felsőtestű, vasvillás, istenforma Száraz Dénes, hogy elszavalja a hexameterben gördülő prológust. (Máthé Zsolt íráskészségét dicsérik a műben elhangzó versek és dalszövegek.) Mire olajos Száraz Poszeidón Dénes megjelent előttünk, addigra már a hübrisz is megtörtént, ahogy kell, még az előadás előtt. Tömegek toporogtak ugyanis a sötétben a sáros zsámbéki ösvényen, a nézőtérnyitást várva. S amikor 9 óra előtt pár perccel megkapták a startjelet, s test test elleni terepfutó verseny után elérték a színházi rakétaraktárt, ott majdhogynem zsúfolt nézőteret találtak. Zömmel teleülték a keskeny padsorokat az idő előtt beszivárgott bennfentesek. Ez volt a tragikus vétség, amelynek következtében fizető nézők szorultak földre, lépcsőre, vagy fordulhattak vissza és mehettek haza. (Botrányos!)

          Volt azután a műfajnak megfelelően kar (korszerű karszerű csoport), hírnök, eposzi jelző, jóslat, állatáldozat, egyáltalán: arisztotelészti értelemben vett mimézis, a valóság utánzása. És elsősorban ott volt egy enyhén euripidészes beütésű főhősnő. Olyan, aki hajlamos ellene szegülni az ideális nőről alkotott elképzeléseknek. Mindazonáltal a játszó csapat nem erőltette túlságosan a klasszikus jegyeket. Inkább mentek utána játékosan, fiatalosan a Járó Zsuzsa életéből és munkásságából kiemelt epizódoknak, hangulatoknak, állapotoknak. Máté Gábor 2003-ban végzett növendékei ugyanis azt tűzték ki maguk elé, hogy tizennégy éven át minden augusztusban bemutatják dramatizált formában a zsámbéki közönségnek az osztályuk egy-egy tagját. Sorsolás nyomán Járó Zsuzsával indult a hosszútávú vállalkozás. (S ha arra gondolunk, hogy 14 év milyen nagy idő, az sem zárható ki, hogy a sorozat végeztével épp esedékes lesz bemutatni a Járó Zsuzsa visszatér című produkciót.)

          Az ötlet kapcsán számos kekec kérdés felmerülhet bennünk. Például hogy az egyemberes alapanyag megfelelő muníciót kínál-e a színházi estéhez. Vagy hogy eljutunk-e itt az egyeditől az általánosig. Van-e a játéknak elég mondandója Járó Zsuzsáról, vagy pláne a járózsuzsákról? (A főhősnő társkereső kísérleteit látván megerősíteném: vannak érdemes járózsuzsák számosan.) Avagy jóérzéssel beérhetjük annyival, hogy egy élvezetes, lendületes, mulattató előadásban van részünk? Ugyanakkor hiányérzetünk is támad, mert a kizárólagos Járó Zsuzsa-tematika okán nem tudtunk meg semmit arról, hogy van mostanában Kovács Patrícia vagy Mészáros Béla. Márpedig a Máté Gábor-osztály nyári szereplései az elmúlt években hozzászoktattak bennünket ahhoz, hogy szeretteljes érdeklődéssel legyünk a csapat tagjainak sorsa iránt. (Arról értesültünk érintőlegesen az előadás során, hogy a hiányzó Gál Kristóf elhagyta a pályát. Bele sem merünk gondolni abba, hogy ebben az osztályban mind többeket ér szakmai elismerés egyfelől, mind többen szakítanak a szakmával másfelől, s a zsöllyéből nézve milyen esetlegesnek tűnik ez a szereposztás, mennyire lehetne egyik a másik vagy másik az egyik…)

          Maga a darab, amely Járó Zsuzsa életéből kikerekedett, jól szerkesztett szkeccsparádénak mutatkozik a színen. Szerencsések a méretei: 36 jelenetet látunk, de – tán a Járó-beteg csoportterápia kivételével – egyik sem tűnik hosszabbnak a kelleténél. (Bár a produkció egészének terjedelme a körülményekhez képest kissé talán túlzott.) A feldolgozás és az előadás eszköze mindenekelőtt a humor, a csöppet sem kíméletes irónia és önirónia, de némi líraiság is tetten érhető. A színes kavalkádban könnyedén helyet talál magának a sztaszimon (a kar által előadott ének), a rap vagy a fiúk revütánca. Frappánsan ékelődik a cselekménybe két folytatólagos, ismétlődő kettős. Az egyikben a Színház és Filmművészeti Egyetem illetékese (Mészáros Máté) olvassa fel munkatársnője (Kovács Patrícia) társaságában a felvett színésznövendékek névsorát. Öt ízben. Minthogy főhősnőnk ötödik kísérletre járt sikerrel a felvételi vizsgán. (Végighallgatjuk öt évfolyam elsőseinek nevét, s az ember elcsodálkozik, milyen sokukról nem tudunk semmit. Hol vannak, mi lett velük?) A másik remek, refrénszerű duettben egy jóbarát (Mészáros Máté) arról győzködi Járó Zsuzsát (Szantner Anna), hogy ideje lenne begyakorolnia magát az érzelemmentes szexben, mondjuk egy jóbaráttal.

          Merőben önkényes, hogy ki melyik jelenetet emelné ki a gazdag felhozatalból, írásba adni a sikerültségét. Az egyik csúcspont valószínűleg az a szcéna, amikor Járó Zsuzsa nagymamája (Dömötör András) csirkét vágni tanítja a lányunokát. Ám a fenyegett szárnyas (Jordán Adél) szorult helyzetében verbális hadműveletre szánja el magát: megpróbálja a címszereplőt rábeszélni a vegetarianizmusra. A másik tetőfok talán az a fordított főiskolai beszédóra, amikor Járó Zsuzsa (Járó Zsuzsa) szabolcsi tájszólásra oktatja a növendékeket, akik hirtelen megtáltosodva boldogan éneklik a My Fair Lady idevágó betétdalának nyírségi nyelvjárású változatát.

Személyes kedvencem a Gelkában játszódó epizód, amelyben Járó apuka (Vajda Milán) egy javítandó tévé mögött tanakodik a Czukor Balázs játszotta kollégájával. (Vajda Milán színpadi modorában amúgy is van valami elragadóan civiles tartózkodás, visszafogottság.) De ha másvalaki meg Mészáros Máté sokdioptriás, labdával ügyetlenkedő szomszéd Józsikáját vagy Péter Kata találó Járó Zsuzsa-paródiáját emlegeti fel lelkesen, arra is csak bólogatni tudok.

          A Járó Zsuzsa-opus – akárcsak az AlkalMáté Trupp eddigi előadásai – az alkotógárda kreativitása mellett nyilván az improvizációs készségre alapoz. Színészileg ez a darab talán kevésbé egyenlő részesedést kínál, mint az eddigiek. Minthogy Járó Zsuzsát a darab számos jelenetében Járó Zsuzsa játssza (némelykor pedig nem ő, hanem egy-egy társnője), a fontosabb partnerei pedig értelemszerűen férfiak, így a lányoknak kevesebb lehetőség jut, bár azokkal maximálisan élnek. Az egész produkciót olyan virgonc színészi ambíció és elsöprő játékkedv jellemzi, amit a rendes színházi szezonban ritkán tapasztal a néző. Már csak ezért is jóféle várakozással tekintünk a jövő augusztusi Szandtner Anna-bemutató elé.

Stuber Andrea