Stuber Andrea

Erős szem a láncban

Pap vera

interjú

CompLex Magazin 2007.IX.

 

Erős szem a láncban

 

Pap Vera egy színes, szigligeti nyár után érkezett a Pesti Színházba, ahol augusztus 21-én kezdődött el a színházi munka az új évadban. (Kissé ugyan nehezen jutott be a színésznő az épületbe, mivel a Váci utcai teátrum kapujába egy fagylaltárus ékelődött be.) Kornis Mihály Körmagyar című komoly bohózatának szeptember 29-i premierjére készül a társulat. Az utcalány szerepét Pap Vera alakítja, aki nem járatlan a műben, minthogy az 1989-es vígszínházi ősbemutatón már szerepelt benne. Igaz, akkor a takarítónőt játszotta, vagyis másik két jelenetében bukkant fel a szerelmi randevúkat (vagy talán inkább csak szexuális együttléteket) láncra fűző színdarabnak.

– Annak idején Arthur Schnitzler Körtáncát tervezte bemutatni a színház – meséli Pap Vera. –. Tíz szereplő, tíz randevú a XIX. századi Bécsben. De aztán a rendező Horvai István egyszer csak azzal küldte haza Kornis Mihályt, hogy írjon ebből inkább egy mai magyar művet, kifejezetten ránk, a szereplőgárdára. Így jött létre a bohózat, amely szóhasználatában, stílusában, hangulatában, de általános értékrendjében is jellemzi az „átkos rendszert”, amelynek végén született. Most meg, hogy újra műsorra tűzzük, az a szomorú tapasztalás érheti a játszókat és a nézőket, hogy voltaképp nemigen változott a világ azóta. Az akkori ruhák ugyan divatjamúltak ma már, a szövegnek pedig számos szavát, kifejezését nem értik a fiatalok – az olvasópróbán el kellett magyaráznunk ifjú kollégáinknak, mi az a kapupénz, ki volt a viceházmester és mit jelentett a kmk, a közveszélyes munkakerülés –, de a helyzetek ismerősek most is. Nem sokat fejlődtünk az elmúlt 18 évben mi emberek.

– Az utcalány a darab elején és a végén szerepel. Egy kiskatonával kezd (ki), és egy milliomossal zárja be a kört.

– És bármily furcsán hangzik, ő a legtisztább szereplője a játéknak. A többiek mind akarnak valamit a partnerüktől. Ki lakást, ki protekciót, ki szerepet. Csak ez a nő önzetlen, aki szeretetéhségében ingyen fuvarra is elmegy. (Csoda, ha megél így a szakmájából.) Eleinte kicsit talán idegenkedtem a szereptől – végtére is ezt a figurát Kornis nem rám írta, hanem Kútvölgyi Erzsébetre! –, de már barátkozunk. Most, hogy nem a Vígszínház nagy színpadán adjuk elő a darabot, hanem a kisebb Pestiben, színészileg könnyebb dolgunk lesz. Hegedűs D. Géza rendezi az előadást, s a játszótársak névsora: Lukács Sándor, Hegyi Barbara, Varju Kálmán, Csonka Szilvia, Reviczky Gábor, Szabó Gabi, Kamarás Iván, Danis Lídia és Lajos András.

– A tavalyi évadban is játszott Kornis-szerepet. Vendégként, a Budapesti Kamaraszínházban, az Angyal és Kádár című előadásban.

– Kornis Mihály felhívott avval, hogy szerinte nekem kellene előadnom a Kádárné balladája című monológot, amelyet egy Kádárné-interjúsorozatból írt. A rendező Sólyom András ezt a szöveget próbálta meg összeapplikálni Angyal István rendőrségi kihallgatásának jegyzőkönyveivel, azon az alapon, hogy Kádár felesége, Tamáska Mária jelen volt az 1956 után halálra ítélt és kivégzett Angyal István bírósági tárgyalásán. Kicsit talán didaktikusnak hatott a produkció, én szinte nem is mozoghattam, csak cigarettáztam és beszéltem, de szerettem a szöveget.

A vígszínházi Száz év magányban viszont alig van szövege, mégis az egyik legemlékezetesebb alakja annak a sokszereplős előadásnak.

– Szerencsém volt, hogy Forgács Péter rendező azt találta ki: aki bejön a színpadra, ott is marad a regénybeli Macondóban. Nekem ez kedvemrevaló: elpepecselni egy kis szereppel, megtölteni élettel, és aztán egyszer csak úgy hat, mintha nagy szerep volna… Már az Amphitryonnal, amit szintén Forgács Péter vitt színre, nem volt olyan nagy szerencsém. Mert mi színészek hiába vagyunk szerelmesek ebbe a darabba – lenyűgözött bennünket már az olvasópróbán is Heinrich von Kleist művének bölcsessége, iróniája –, ha a közönség nem vevő rá. Magam sem láttam jó Amphitryon-előadást még életemben soha.

Milyen feladatokra készül mostanában?

– Mit mondhatnék? Tévéjátékokat, rádiójátékokat nem készítenek ma már. A filmezés egy szűk kört érint. A fővárosi színházaknak nincs pénzük vendégművészek foglalkoztatására. A Vígszínház tavaszi műsortervének szereposztásait pedig nem ismerem még.

Stuber Andrea