Színészház

Spányik Éva csak úgy hívja, az ,,Átrium Hyatt”. Nem mintha a veszprémi színészház hasonlítana a pesti hotelra. Ez a szeretetteli névadás inkább az öröm és a büszkeség jele. Hiszen nem sok vidéki város költöztetheti teátristáit ilyen kellemes, kényelmes lakásokba. (A fővárosról nem is beszélve!) A fehér-barna divatszínekben pompázó új szárny mellett egy kisebb házikó található, benne a ,,kék szalon” — így hívják a Iakók becéző kedvükben az étkezőt, mely hangulatos berendezésével, csíkos abroszaival leginkább egy családias kis üdülő éttermére emlékeztet. Ez “a” Saci birodalma. Sacié, aki ”intézmény”, neve — és szakácsnői tevékenysége      — egyet jelent a klubélettel, a jóízű ebédekkel és vacsorákkal, az éjszakába nyúló világ- és színházmegváltó eszmecserékkel. Van ugyan külön társalgó is, de oda senki be nem teszi a lábát. Hátha ott társalogni kellene. Sacinál együtt lenni lehet.

A tágas, világos épület ablakai és csinos erkélyei mögött harminckilenc lakás és két vendégszoba. A garzonszárny lakói 300-at fizetnek havonta, a másfél- és kétszobás lakásoknak 400, illetve 500 forint a bére. Ki egyedül, ki barát-kollégával, ki családdal él itt.

Az első kész lakásba, elsőként Töreky Zsuzsa költözött be 1983 októberében. Folyt még az építkezés, reggel jöttek a munkások, este elvonultak, ő pedig pici lányával nagyokat félt éjszakánként a kihalt — pontosabban: meg életre sem kelt — épületben. Hamar benépesüIt a ház, most magányember legyen a talpán, aki egyedül érzi magát. A Töreky-portán is elkél néha a kiakasztható tábla: “Ne kopogj, ne gyere, Bori alszik!” Mégis nagyszerű, hogy itt senki sem zárja magára az ajtót. A kis Bori is ki-betotyog egyik lakásból a másikba.

Pásztor Edina Palásthy Beával lakik együtt egy kétszobás lakásban. A szekrény oldalán ott lóg a Veszprém-Budapest menetrend. Igen, érződik mindenhol némi pro tempore hangulat, mintha az itteniek vigyáznának arra, nehogy túlságosan belakják a lakásokat. Ha netalán menni kell — belső vagy külső késztetésre —, könnyű legyen a távozás. Sokaknak amúgy is máshol van az otthona. S ha véget ér valami a színházban, pillanatok alatt elcsendesedik a ház, eltűnnek a kocsik az udvarról, szétszélednek a színészháziak. Hiszen ez a gyönyörű szálloda végül is — munkásszállás. Ideális, de ideiglenes.

— Nem szép az embertől, hogy a jót olyan hamar megszokja — nevet Töreky Zsuzsa. — Csodálatos helyünk van itt, s ezt már egészen természetesnek vesszük. (Vagy természetesnek is kellene lennie?) De én inkább laknék rosszabb körülmények között, csak a színházunk kész lenne már!

Mert a színészháziaknak a színháznál semmi sem fontosabb.

Stuber Andrea