Vallomások a pepita füzetből

          A színpadon sivár szoba, fehér falak között. Szegényes ágy, szék, asztal. Rajta kuszán teleírt papírlapok. Talán éppen az a füzet. Az asztal mellett Jordán Tamás ül maga elé meredve. Tűnődik, töpreng, motyog: jaj istenem, mit csináljak… Figyelem lélegzetvisszafojtva. Rajtam fejhallgató, azon át jut el hozzám a sóhaja. A fülemig, az agyamig ér és tovább. Körülvesz, befon. Már nem tudom, hogy Jordán Tamással vagy József Attilával, de valakivel erősen kettesben vagyok.

          – Hogyan született e különleges József Attila-est? – kérdezem a próba után a bemutatóra készülő Jordán Tamást.

          – A Szabad ötletek jegyzékét régóta ismerem, ahogyan mások is, akikhez eljutott egy-egy stencilezett példány vagy olvasták néhány részletét nyomtatásban. Egy pepita füzetről van szó, amit a költő 1936. május 22-én írt tele. Pszichiátere, Gyömrői Edit ötlete volt, hogy betege jegyezzen fel minden gondolatot. A Nagyon fáj-ciklus korszakának kellős közepén vagyunk, az írás tehát szorongásokról, kudarcokról, vágyakról tudósít. Pontos közérzeti diagnózis. Szorosan mellé kívánkozik néhány vers, s együtt az egészből összeáll egy József Attila-kép. Régi vágyam volt megmutatni, s most Bálint András lehetőséget adott rá.

          – Nem tart attól, hogy a nézők idegenkedni fognak a fülhallgatótól?

          – Kicsit félek, hogy félreértik ezt az ötletet. Nem gegről van szó, hanem arról, hogy nincs jobb megoldás. Ez az est fülbegyónás, nem tűri a színpadiasságot. Csak úgy lehet elmondani, halkan morfondírozva, ahogyan a szavak maguktól kiesnek a számból. Ebben a csendes egyedüllétben a versek is másképp szólalnak meg, szebb a lelkük. A nézők előtt egy magányos ember áll, aki ezúttal nincs színészettel felvértezve. Ez az egyetlen esélye arra, hogy magányát megossza mindenkivel.

          Az Amit szívedbe rejtesz című József Attila-est bemutatója – Gáspár János rendezésében – április 9-én, csütörtökön lesz a Radnóti Színházban.

Stuber Andrea