Koltay visszatér

Koltay Gábor ezúttal nem a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, hanem a Margitszigeti Színpadon szervezett március 15-i ünnepséget. Páskándi Géza és a Kormorán együttes adta hozzá a prózai, illetve zenei alapanyagot. A költő visszatér nem dráma, nem színház, hanem visszaköszönés. Koltay – átívelve az István, a király, az Itt élned, halnod kell és a János, a vitéz című opuszok felett – kezet fog önmagával. Ezúttal is látványosan olcsósítja a történelmet, s biztosan lovagolja meg a konjunktúrát. Csikós Attilával terveztetett finom szépségű, kitűnően világított díszleteket, melyek között felvonultathatja minden bevált manírját. Gomolyog a füst, lángoszlop lövell, gyertyás lányok masíroznak.

Koltay Gergelyék meglehetősen invenciótlan, de kellően hatásvadász zenéje helyenként igen élvezetesen adatik elő, revügörlök helyett néptáncosok asszisztálnak hozzá. Színészi minőségben Szakácsi Sándor, Kováts Kriszta és sokan mások szerepelnek a kiállításban. De vajon hogy kerül ide Iglódi István, aki többféle tálentummal bír, de az éneklés nem tartozik közéjük? Abban – a muzikális főszereplőkön kívül – Varga Miklós és deák Bill Gyula jeleskedik. Az előbbi eldalolja a Himnusz dallamára a Talpra, magyart, az utóbbi malomkeréknyi kokárdában kívánja az erdélyi határ eltörlését. Kossuth reformokért kiált, de a forradalom dialektikája szintén kifejezést nyer, amikor is a szlovákok éneklik, hogy Talpra, szlovák.

A reprezentatív gálaműsorba belekerült néhány komoly szépségű szcéna, ügyesebben megcsinált jelenet, de ezek sem képesek feledtetni a vállalkozás kiárusítás jellegét.

Mindezzel szemben a főpróba közönsége tehetségről és fejlett humorérzékről tett tanúbizonyságot. Az tetszett.

Stuber Andrea