Sipos László halálára

nekrológ

Film Színház Muzsika 1989. IV. 8.

 

Sipos László halálára

 

          Egy harminckét éves pécsi színész a budapesti vendégfellépés után beül a kocsijába, de többé nem ér haza sem ő, sem a vele utazó fiatal dramaturg, Güth János.

          Ha ez egy évvel később történik a színésszel, akkor bizonyára még többen ismernék, s még többen gyászolnánk. Hiszen éppen a napokban szerződtette őt az ország első színháza, a Nemzeti. Nem véletlenül. Az utóbbi években meredeken ívelt felfelé a pályája. Ha csak az idei évadát idézem fel: az Antonius és Kleopátra Enobarbusa, a Csirkefejben az Apa, és végül – amit akkor is nehezen felejtenék, ha nem vált volna utolsóvá a sorban – Brecht Link Lajája az Egy fő az egy főben. Szerepről szerepre erősödött. Tehetséges, markáns, karakteres színészből most kezdett meghatározó színészegyéniséggé válni. Azt a McMurphyt, aki ő lett volna a Pécsett készülő Kakukkfészek-előadásban, már nem láthatom. Csak elképzelem, s úgy őrzöm majd emlékként róla. És szörnyülködöm. Mert halála épp oly dühítően ostoba és értelmetlen, mint hőséé volt a Brecht-előadásban. “És Link Laja sorsát látva mind fényesebb lesz, / Hogy az élet a földön mily veszedelmes.”

          ENNYIRE nem vagyunk biztonságban.

(stuber)