Stuber Andrea

Grundfoci a pincében

Bereményi: Légköbméter

riport

Népszava 1992.IV.30.

 

Grundfoci a pincében

 

          Éjjel fél tizenegykor gépi visítás veri fel a Rumbach Sebestyén utca csendjét. Önkéntes alapon bekapcsolt egy riasztóberendezés: történetesen Kőváry Katalin rendező autójának védelmi szirénája. Jobbára ez az egyetlen figyelemfelhívó momentum a készülődés körül. A sipító hang véletlenszerűen és sajátságosan jelzi, hogy a Rumbach Sebestyén utca 9. pincéjében éppen próbálnak. S aki betér erre a helyre az éjszaka közepén, válogatott csapatot vehet szemügyre. Az összeállítása az Arizonától a Vígszínházig terjed. Hámori Ildikó Vallai Péterrel, Igó Éva Kiss Jenővel, Vajdai Vilmos Györgyi Annával találkozhat itt. Eljött ezen az estén Bereményi Géza is, aki mint szerző van jelen. Az ő darabját, a Légköbmétert készül bemutatni az alkalmi színtársulat.

          Az ötlet Kőváry Katalintól és Ternyák Zoltántól származik. Ők gondolták el, hogy Bereményi színműve ma is számot tarthat az emberek érdeklődésére. Végtére is az 1978-as vígszínházi ősbemutató óta sok minden történt nálunk, de speciel a lakáshoz jutás esélye jottányival sem lett több. Márpedig a Légköbméter főhőse, a Kiskatona abban mesterkedik, hogy otthont teremtsen menyasszonya és a maga számára.

          Az előadást Kőváry Katalin rendezi, a Kiskatonát Ternyák Zoltán játssza. Ezenkívül megszervezték a csapatot, összetrombitálták a tizenhárom szereplőt. Valahogy úgy ment ez, mint a grundfocinál: aki jól focizik és ráér, annak köztük a helye. A partnerek nyolc színházból verbuválódtak, s mert többségükben sokat foglalkoztatott színészek, jószerével csak éjszakára egyeztethetők. Alvás helyett játszanak: adják egymásnak az ötleteket, közös megegyezéssel instruálnak. Konstrukciójuk lényege az, hogy mindenki konstruktív. Aki ebben az előadásban részt vesz, az ott és akkor próbál, ahol és amikor tud. Bereményi darabjában szerencsére meglehetősen sok a páros jelenet, így legalább kettecskén is gyakorolhatnak a szereplők. Ha nem az R.S.9-ben, akkor ahol éppen összefutnak. Saját lakáson, színházi büfében, vagy akár egy játszótéri padon. Kelléket, jelmezt nemigen igényelnek. Itt mindenki a saját ruhatárából öltözködik majd fel. Egyedül a Kiskatona egyenruhája követel némi beruházást, de Kőváry Katalin viszonylag olcsón jutott angyalbőrhöz az újpalotai „military butikból”. (A szovjet hadsereg uniformisát sokkal drágábban kínálták.)

          S hogy mi végre az egész? Mi lesz az öntevékeny próbafolyamatból, melyek során kéttucatnyi ember dolgozik ingyen és bérmentve? Remélhetőleg: bemutató május 2-án este 10-kor az R.S.9-ben. Remélhetőleg? Biztosan. A Légköbméter-társaság azt tartja, hogy mindenképpen ki kell állni ezzel a produkcióval. Akkor is, ha egy fillér sincs rá. Míg dolgoztak, nem jutott idejük pénz után járni. Úgy gondolták, előbb készüljön el az előadás, s ha jó, majd csak megél valahogy. Öt estén eljátsszák „hitelbe”, s talán megnézik lehetséges szponzorok, akik esetleg felajánlják támogatásukat. Meggazdagodni senki nem fog ezen a vállalkozáson. Már az is eredmény, ha sikerül kifizetni a befogadó R.S.9-et, s ha jut valami gázsi a fellépő színészeknek.

          Május 2-án tehát Légköbméter-bemutató lesz. A tét nem csekély. Elválik, hogy mutat-e bizonyító erőt a színházi partizánmozgalom, mely ugyan nem valakik vagy valamik ellenében szerveződött, de a színházi struktúrán kívül eső területre vonult. Kiderül, hogy a színészek önszerveződése milyen színházi minőséget képes létrehozni. S eldől, hogy egy pénzt nem látott produkciónak támadhat-e esélye a bemutató túlélésére.

          Én nem vagyok kifejezetten optimista. Amiben az a jó, hogy határtalanul tudok örülni a kellemes meglepetéseknek.

Stuber Andrea