Egy este a
színpadon és az öltözőben Udvaros Dorottyával
Az Új Színházban három mókás
isten jó embert keres. Találnak is egyet
–Udvaros Dorottyát. Kezében kis táskával lófrál a színpadi hídon
mint örömtelen örömlány. Piros
a ruhája, akár a vérző szív. Benne dobog a jóság, amiért a földi
kiküldetésben járó halhatatlan istenek jutalmat
és biztatást adnak. Csak így tovább!
–
mondják. A jó jottányit se engedjen jóságából! Csakhogy a halandók visszaélnek a
jósággal, kikényszerítik a rosszat. A piros ruhás lány
–
mit tehet egyebet
–
kínnal, keservvel életre hívja magából a rosszat. Egy haszonnyelvű, agresszív,
kapitalista nagybácsi képében. (Szegény Brecht ugye nem tudhatta
előre...)
A nagybácsi figurája
apránként formálódott az Új
Színházban.
Eleinte leginkább a rajzfilmek Speedy
Gonzaleséhez hasonlított...
– mondja a színésznő. A próbák kezdetétől férfiruhát; öltönyt, kalapot hordott,
később szemüveget vett fel, felhajtható napszemüvegrátéttel. A Váci utcában, az
Anna teraszán láttam egy férfit ilyen szemüvegben – meséli Udvaros Dorottya –, s
arra gondoltam, ha az ember rejtőzködni akar, fontos, hogy a szemeit eltakarja.
A nagybácsi kicsit stilizált,
fegyelmezett, takarékos mozgása is fokozatosan jutott el
a pontos koreográfiáig. (A pontosság itt létkérdés, hiszen
még a gyorsöltözések is
koreografáltak.) A nagybácsi leglényegesebb kelléke alighanem az a szál gyufa,
melyet a fogai közé szorít. A
színésznő nem változtatja el
a hangját, inkább csak a szokottnál
zártabban, rekedtesebben,
fojtottabban beszél.
S még ez a szál gyufa is tehetséges a szájában – fokozza az alakítás
intenzitását.
Ugyanis a szövegmondás visszafogott
ereje hatalmas belső
feszültségekről tanúskodik.
Arról, hogy nem jó rossznak
lenni. Voltak, akik azt tanácsolták, hogy élvezzem a rosszalkodást – így a
színésznő.
–
De én úgy gondolom, hogy ebben a
lányban mindvégig
erős a hajlandóság a jóra. Mélységesen
megszenvedi, amikor kíméletlennek, ridegnek, részvétlennek kell lennie.
E „kétkulacsos”
főszerep
megformálása rendkívüli színészi
próbatétel. Testet-lelket
igénybe vevő, tökéletes fizikai-szellemi
kondíciót és
maximális koncentrációt követelő
feladat. Amikor véget ér az előadás, Udvaros Dorottya
még sokáig bentmarad
az öltözőjében. Nem csinálok semmi különöset, csak úgy tötyörészek
–
mondja.
–
Kivárom, amíg
aznapra legördül rólam a Jó ember és a Rossz ember
súlya.
Utolsóként kerül elő az
öltözőből, addigra a színházat rég elhagyták a nézők.
Hazavitték magukkal jót, rosszat
és a legjobbat: Udvaros
Dorottya alakításának emlékét a Jó embert keresünk előadásából.