Másik ember

Allan Livier: Pokol

Allan Livier: Pokol (Játékszín)

Fordította: Hamvai Kornél

Díszlet, jelmez: Füzér Anni. Rendező: Babarczy László.

Szereplők: Széles László, Fullajtár Andrea, Mészáros Béla, Csuja Imre

A Teréz körúti Játékszín Molnár Ferencen és Neil Simonon trenírozott közönsége új szerzőt kapott ezen az őszön Allan Livier személyében, akinek Pokol című munkáját tűzte műsorra Balázsovits igazgató. Jelzem, az íróról semmiféle adat nem lelhető fel. Magam sem mondhatok róla egyebet, mint hogy Allan Livier a neve és ehhez ragaszkodik.

A körúti színházhoz képest kissé talán riasztó Pokol cím alatt az áll, hogy “szörnyű, víg tragédia”. Műfaji megjelölés gyanánt ez ugyan nem túl szabatos, viszont megelőlegezi a történet jellegét és az este hangulatát. Felsejlik előttünk az ambiciózus, bolondos kedvű, huncut zöldes szemű szerző, aki egy könnyed kis bulvárdarab megírását határozta el. Azután bal lábbal kelvén fel belefogott, és féleredményre jutott. Egy ügyes, szellemes munka került ki a keze alól, mely azonban mélyebb, igazabb és értelemszerűen lehangolóbb annál, semhogy kommersz kasszasiker legyen.

A Pokol pont arról szól, ami a címe, már amennyiben elfogadjuk Jean-Paul Sartre elmés meghatározását, miszerint a pokol a másik ember. Egy férfi és egy nő kíméletlen játszmájának lehetünk tanúi. Függetlenségi háború végső csatája zajlik előttünk. A szembenálló önzések utóvédharca ez.

Eleinte persze nem tudunk és nem értünk semmit. (És olyan jó néha nem tudni előre semmit.) Egy rémes lakást látunk, borzalmasan rothadó falakkal, a belakatlanság és az elrendezetlenség rumlijával. (Díszlet, jelmez: Füzér Anni.) Akad azért egy otthonos zug a bal sarokban, ott pötyög a számítógépen az ördögien öltöztetett Széles László, akit Ericnek hívnak és még a fehérneműje is fekete. Kisvártatva befut Carolyn néven Fullajtár Andrea, elegánsan, tojáshéj színű kompléban. Van frizurája, napszemüvege, sminkje, rúzzsal körülrajzolt szája, csak arca nincs szinte. Hanem a hangja, az annál jellegzetesebb. Karcos és érces, mint egy visszafogott fúvószenekar. Egy szál ingerültség a nő. Vulkanikus belterület. Virágzó aknamező.

Szélest meglepi Fullajtár látogatása. Tétova, de barátságos. Egyelőre nem tudjuk, hogy ennek a két embernek köze volt egymáshoz valaha, vagy csak most lesz, avagy már soha. Nem látszik rajtuk, hogy házastársak. Csak a hézagokat érzékeljük a kommunikációjukban, no meg az érzelmi és lelkiállapotbeli különbségüket. Széles eleinte puha és alázatos, még az indulatszavai is elhalóak, félénkek, játékosak. Fullajtárt meg majd’ szétveti a feszültség. Nagyokat hallgat, vár, rágja belülről a száját. Komolyan lehet tartani attól, hogy az arca baloldalán hamarosan kitalál a foga a lyukon. Közben mintegy sakkoznak ők ketten. Sötét elterelő hadműveletbe kezd. Helyet kínál, kávét, vacsorát. Világos Királynő pedig lép és üt. Fullajtár ugyanis azért jött, hogy egyéves gyötrelmes bírósági hercehurca után végre aláírassa Szélessel a peren kívüli megegyezést a válásukról. Ebben kellene dűlőre jutniuk.

Babarczy László, a rendező nevét mindjárt az elején említenem kellett volna, hiszen ő már abban a pillanatban sínre tette az előadást, amikor a két főszerepet kiosztotta. Megteremtette a darab bemutatásához szükséges és elégséges feltételt: fogott két jó színészt. A két színész meg nem jött hiába: kapott egy-egy jó szerepet, amelyben lehet többfélét játszani és sokfélének látszani. (Két igen néznivaló epizodista is felbukkan a produkcióban: Mészáros Béla maflicsek pizzafutárként érkezik, Csuja Imre pedig nagy, kerek és kopasz fejű szomszédot alakít jámbor bohózati stílben és ügydöntő jellegű lépések zaját hallatva.)

Fullajtár Andrea idegroncsból indít. Férje egy éve üldözi és zaklatja Carolynt, mostanra a nő testileg, lelkileg tönkrement. Retteg és érzékletesen undorodik Erictől. De mivel készült erre az ütközetre, tud összeszedett, taktikus ellenfél lenni. Szisztematikusan kipróbál mindent. Előadja a nyílt kártyákkal játszót. Aztán a szánni való kérincsélőt. A mindenről lemondót. (Tulajdonképpen képes is lenne agyonlőni magát, csak ne lenne oly hideg és kellemetlenül fémízű a pisztoly csöve a szájában!) Majd a bedühödött őszintét. A kíméletlenül visszavágót. A vereségét beismerőt. A cicásan hízelgőt (naaaaa... – mondja és pillog). A legfantasztikusabb teljesítményt akkor nyújtja, amikor váratlanul felbukkanó ismeretlen férfiak hatására valósággal felvillanyozódik: magabiztos, fölényes, sőt lehengerlő lesz. Legvégül pedig józan üzletasszony képében távozik, és még egy pici titkot is hagy maga után. Hogy ugyanis tényleg, vajon miért hord sárga sálat, ha ezt a színt világéletében utálta?

Széles László szintén nagyívűen bemutatja a helyzetből adódó lehetséges férfimagatartásokat. Először jóindulatú, ártalmatlan rajongó. Reménytelen szerelmes. Aztán a hiábavaló megalázkodás után érthetően sértődött. Fokozatosan válik veszélyes játékossá. Sunyi lesz, zsarnoki, zsaroló. Olykor perverz disznónak látszik, máskor szentimentális, érzelgős alak. Szerelmi titkosügynök és házi voyeur. Esengő kisfiú és hiú férfiripacs. Játékának legszebb színe talán az, ahogy elbizonytalanodik. Fullajtár ugyanis buja női magánszámot rögtönöz a pizzafutár előtt, s ekkor Széles dermedten, kutatón és kérlelve nézi őt. Arra gondol, hogy hiába leste, figyelte, tanulmányozta éveken át, mégsem ismeri eléggé a saját feleségét. Ericünk ekkor gyönyörűen legyökerezik a szoba közepén. Az ilyen pillanatokat elteszi magának az ember, ha néző.

Ui.: Köszönet Gazsó Györgynek, Ascher Tamásnak és  Keszthelyi Kingának a szerző szeme színére vonatkozó hiteles információ megszerzéséhez nélkülözhetetlen segítségért!

Stuber Andrea