Stuber Andrea

Bertók Lajos

nekrológ

CompLex Magazin

2006.VIII.

 

        Bertók Lajos

        1966-2006

 

     Bertók Lajos olyan színész volt, aki a végsőkig elment  (mélységben). Azok a nézők pedig, akiket színpadi sugárzása egyszer elért, megfertőződtek. Maguk is a végsőkig elmentek volna (távolságban), hogy a Bertók nyújtotta élményben újra és újra részesüljenek.

     Igazi férfiszínészt tisztelhettünk benne – ritka az manapság –, a római atléták testi tökéletessége és a görög filozófusok bölcsessége egységesült színpadi alakjában. De ha göthös, vagy hájas, vagy csúnya – az is mindegy lett volna. Hiszen elképesztő erővel, intenzitással, lenyűgöző szuggesztivitással, szinte az agyműködését is láttatva létezett a színpadon.

     A főiskolás évek után Debrecenben pátyolgatták vezető fiatal színésszé: Ádámot, Trepljovot, Miskin herceget alakította. Utóbb a Budapesti Kamaraszínházban lett kultikus színpadi személyiség. Bár csak egy részét játszotta el a szerepeknek, amelyeket vele képzeltek el különböző rendezők. Jó néhány készülő produkcióból kiesett, mert voltak időszakok, amikor keményen ivott. Elképzelhető, hogy nem is lehet nem inni, ha valaki úgy színész, ahogyan Bertók. „Nekem minden részemen keresztülmegy minden része annak a figurának, akit játszom” – mondta egy interjúban. És hát nem Bóni grófokat adott. (Pedig örömünkre szolgált volna olykor-olykor könnyű műfajban, zenés-táncosban is látni őt.) A Bűn és bűnhődés átdolgozott Raszkolnyikovját élte meg, azután Gogol őrültjét, majd Hamletet. És gyakran fordult elő vele, hogy magára maradt a feladattal. Mivel szűkében vagyunk a Bertók formátumú színészhez mérhető rendezőknek. Akik akadnak, ő azokkal sem igen került össze.

     Elragadta a Duna. Egyszerű tőmondat ez, mégis nehéz felfogni. Negyvenévesen, ereje teljében, végzetszerűen meghalt Bertók Lajos. Üres lesz a színpad nélküle.