Stuber Andrea naplója

 

© netrights: Stuber Andrea

 

vissza a napló oldalra

Stuber Andrea honlapja

vissza a főoldalra

2007. április

hétfő

kedd

szerda

csütörtök

péntek

szombat

vasárnap

         

 

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31

         

 

1. vasárnap

(Jó hosszú nyomdai átfutás után, de megjelent ez.)

Tegnap elvittem a családom érdeklődő tagjait A mások életére. Akadnak ilyen filmek, amikhez nagy szükség van a végén a hosszú, fekete, sötétben levonuló stáblistára. Ez alatt senki nem csörtet ki sietősen a nézőtérről, hanem ül még, szedegeti össze magát, próbálja rendezni a vonásait.

Megjegyzem, volna itt egy szőrszál, amit már az első látásra is tudtam volna hasogatni. Nevezetesen, hogy a filmbeli író, Dreyman feles sortávolsággal gépeli le piros tintás írógépén az inkriminált újságcikket. Aztán ceruzával bele-belepiszkál a kéziratba. Meg kell mondanom, hogy literátus ember soha nem használt feles sortávot az írógépen. Épp azért nem, mert úgy nincs hely a javításoknak. De hát ez legyen az egyetlen híja a film tökéletességének.

Este kulturált szórakozás gyanánt megtekintettem a Katonában A karnevál utolsó éjszakája című Goldoni-vígjáték bemutatóját. Mindössze másfél óra, de így is egy óra huszonöt percet kellett várni arra, hogy kiderüljön, miért is játsszák ezt nekünk.

Egy sorban ültem Ónodi Eszterrel – az előadásban benne nem lévő katonásoknak szinte mindegyike megnézte a premiert –, és ahogy a szomszédjával beszélgetett, felé fordulva, egyben felém is, egyszer csak megláttam az arcán a harminc év múlvai Ónodi Esztert, aki pont úgy nézett ki, mint Csomós Mari most.

vissza a lap tetejére

2. hétfő

Hát nem sok izgalmat kínál nekem a idei POSZT-program. Dömölky János ismeretlen szempontú válogatásában mindössze négy láttamozatlan előadás lesz, de az sem mind érdekel. A már látottak sem igazán csábítanak újranézésre. (Talán egyedül a Mohácsi.) A legnagyobb értetlenséget az egri Tangó és a debreceni Liberté ’56 meghívása kelti bennem, és a Katonából is előbb gyűjtöttem volna be A vadkacsát vagy a Trakhiszi nőket, mint a Karneválit. De nem kötelező érvényű a véleményem és az ízlésem. Szerencsére. Ha mindenki ugyanazt szeretné, amit én, oda sem férnék hozzá a tumultusban.

Most fogytak el a karácsony előtt bevándorolt alkoholok. Gyakorlatilag ez lett az utolsó koktél. (Green white envy: 20 ml Ouzo, 20 ml Blue curaçao, 80 ml ananászlé. Kellemes, ánizsos ízű délutáni ital.)

Az Onkológiai Intézetben márványtábla hirdeti, hogy itt gyógyították Babits Mihályt. Mintha olyan jó reklám lenne egy halott költő, aki iszonyú szenvedések közepette pusztult el rákban.

Mai:

PIPI HUSIS PALI – ezt meg a Nagymama palacsintázója hirdeti a bejárata előtti táblán az utcán, ez is elég szörnyű, csak máshogy.

vissza a lap tetejére

3. kedd

Jó kört futott a magyar sajtóban a pornográf anyagom!! Lehozta egyebek között a hvg.hu, a Napi online, de még az eszbonto.hu vagy a weborvos.hu is. Meg a másik kis művemet is átvették különböző weboldalak, pl. ez. Ja, mivel hogy némi meglepetésre ezen a portálon kezdek tevőlegesen működni.

Tegnap kiváltottam anyukámat a kórházból. Befizettem a napidíját a pénztárban, erről kaptam egy papírt (Sáry Flóra: „Prapírjuk van?”) Még hozzáfűzte a pénztárosnő, hogy tegyük el, mert ha meglesz húsz napnyi kórház, akkor utána már nem kell fizetni. Lassan direkt érdemes lesz anyukámnak befeküdni kórházba – jegyeztem meg mosolyogva. Mire a hölgy indignálódva közölte, hogy ő nem szórakozik, neki az a dolga, hogy engem tájékoztasson. Bocsánat, csak viccelni próbáltam – mondtam, de nemigen enyhült. Szeppenten visszamentem a prapírral az osztályra, ahol az adminisztrátor szintén felhívta a figyelmemet a húsznapos akcióra. Próbaképpen ismét elsütöttem az iménti mondatot, s itt nevettek rajta. Nagyon megnyugodtam. Tán annyira még nem mogorva a világ, hogy végképp fel kelljen hagyni a tréfával.

Pedig én jó anya voltam. Ez a címe annak a dokumentum-monodrámának, amit megnéztem a Pinceszínházban Pogány Judit előadásában, Anger Zsolt rendezésében. Igen, Angerban van valami határozott érzék a fájdalmas valóság iránt. A kiváló Pogány Judit meg végtelenül természetes. Néha olyannyira, hogy az már nem is természetes. Megrázó történetében minden hitelesnek látszik. Ezért aztán megakaszt, amikor valami mégsem látszik annak. Például a fekete ünneplője. Amely Pogány-ruha, nem pedig Molnárné-ruha. Viszont az a ficam meg tetszett, hogy a feketének látszó cipőjét piros kenőccsel suvikszolta kopott barnára.

Összességében véve érdemes produkció.

vissza a lap tetejére

4. szerda

(Ez is az enyimé! Vagyis én voltam a simítója. De nem én találom ki.)

Nagy kedvvel mentem a Tháliába újranézni a sepsiszentgyörgyi Godot-t, mert bőven van rajta újranéznivaló. Biztosra veszem, hogy Tompa Gábor összes, egyforma Godot-rendezése közül ez a legélvezetesebb. Pálffy Tibor, Váta Lóránd, Péter Hilda – egyiket jobban szeretem, mint a másikat, és meg sem tudom mondani, melyik az egyik. Pálffy és Váta Estragon-Vladimir párosa voltaképp elképesztő. Hasonló testalkatú pasasok. Fizikailag minden, de minden kitelik tőlük. Inasak, ruganyosak, lazák. Nincsenek szétfolyva és nem szakad róluk a víz. Olyan ritmusérzékkel játszanak, mintha zenészek volnának. Minden szavukat érteni, pedig gyorsan beszélnek, és még csak nem is köpködnek közben. Hát ehhez, kérem, mi itt Pesten nem igazán vagyunk hozzászokva.

Mai:

Lett az antikva.hu-tól egy 1864-es „Shakspere Szinművei” kötetkém, amely a Macbethet és A velenczei kalmárt tartalmazza. A Macbethet fordító Szász Károly ezt mondatja Macbethtel a feleségének a III. felvonás 2. színében:

KIS CZICZÁM,

LÉGY TISZTA TÖLE S A SIKERRE INTS

TETSZÉST TE CSAK.

A „kis cicám” a Szabó Lőrinc-fordításban is szerepel (az eredetiben: dearest chuck), s rögtön eszembe jutott, hogy Kaszás Attilától ez úgy hangzott a vígszínházi előadásban, ahogy bármely férfi civilből mondaná a barátnőjének. (Ámbár épp gondoltam a minap, hogy most jó darabig nem fogom leírni a nevét. Hátha a csenddel kicsit ellensúlyozhatom azt a szűnni nem akaró, elviselhetetlen zajt, amit elsősorban a bulvársajtó kelt körülötte.)

vissza a lap tetejére

5. csütörtök

Gabnai Kati értékes megjegyzése az ápr. 1-i beíráshoz: azt mondja, ő 1980 és 1986 között többször járt az NDK-ban, és meglepetésére papírhiányt tapasztalt ott. Olyannyira, hogy pártutasításba adták a mindkét oldalra történő gépelést. Hát ebbe jól belefér a feles sortáv-kötelezettség is. Egyszóval lehetséges, hogy még az is a teljes hitelesség jegyében történt A mások életében.

A sepsiek A nyugati világ bajnoka-előadásán Zappe kolléga ült mellettem, és frappánsan megjegyezte, hogy húslevest, paprikás csirkét már főztek előttünk színpadon, de pálinkát most először. Egyéb most nem is jut eszembe, bár Pálffy Hobó Tiborért (aki Christopher Mahont játszotta) nyilván tudnék lelkesedni több soron át, ám dolgoznom kell haladéktalanul.

Még annyit, hogy a Füleske orrszarvút végre kiengedték levegőzni. (Avval a nevelő bácsival, aki őt hajkurászni szokta a gyerekszobában.) Jól megnőtt a kicsike!

vissza a lap tetejére

6. péntek

Voltam a Merlinben a színházi struktúráról rendezett vitán. Ha én lennék a kulturális miniszter és/vagy az alpolgármester, végigülnék egy ilyen sok résztvevős vitanapot. Könnyítene a dolgomon. Meghallgatván az öt-, majd kétperces hozzászólásokat, nagyon szépen el tudnám választani egymástól azokat a színházi embereket, akiknek érvei, elképzelései és konstruktív javaslatai vannak, azoktól, akik inkább csak az önérdeküket, a sérelmeiket és az önreklámjukat mondják fel. Az előbbieket ereszteném össze egy bizottságban. Nem igényelne konferenciatermet vagy nagyszínházat az ülésezésük.

Este valami technikai gond miatt félórás késéssel kezdődött a Tháliában a sepsi Lear király, evvel nagyjából el is dőlt, hogy nekem csak az első része jut. Kilenc után volt a szünet, el kellett jönnöm, különben nem érek haza az 10 órai műszakkezdésre. Amennyit ott voltam, arra elég volt, hogy térdig elfagyjon a lábam, akárha az orosz harcmezőn. A produkció természetesen erősen hasonlít a Nemzetiére. (Az előadás több szereplője eljött megnézni, hogy hát milyen is ez kívülről.) Nemes Leventével akadnak gondok, ennek ellenére jelentősebb formátumú Learnek látom, mint amilyen a Blaskó Péteré. A legmarkánsabb különbség a Bolondok között fedezhető fel. Törőcsik Marié keserű és bölcs. B. Fülöp Erzsébeté ezeken túl dühös is. Ami érthető, mert ő még fiatal.

Mai:

Megfordultam a kulturális minisztériumban Koren kollégánál, majd bevetettem magam a páternoszterbe, amelyet már egyetemistaként is bírtam itt. (Ösztöndíjasok lévén idejártunk az útlevelünkért.) Mentem egy kört. Legfelül van egy tábla Utolsó emelet, tessék kiszállni! felirattal. Aki véletlenül vagy rosszalkodásból tovább megy, annak még feljebb kitettek egy megnyugtató táblát:

A VÁLTÓTÉREN VALÓ ÁTHALADÁS NEM VESZÉLYES!

vissza a lap tetejére

7. szombat

Olvastuk, hogy az Arsenal 50 millió euróért árulja a kiváló francia csatárt, Th. Henryt. Kedves férjem azt mondta, ha szeretnék, akkor vesz belőle egy kicsit a névnapomra. De csak egészen apró darabot, kábé 50 milligrammnyit, mert többre nemigen futja.

Mai:

KEZDETTŐL SZORONGÁSSAL TÖLTÖTT EL A NAGY KÜLÖNBSÉG A NÉP FELSZABADÍTÓINAK ÉS A FELSZABADULÓ NÉP ZÖMÉNEK JELLEGE KÖZT. EGY FORRADALOM, MELYNEK LEGMÉLYEBBRE HATÓ CSELEKEDETE AZ VOLNA, HOGY FÖLDET AD A PARASZTNAK, CSUPA OLYAN IGÉK SZÁRNYÁN KELETKEZETT, AMELYEKET VÁROSI KÖNYVTÁRAKBAN, KLUBOKBAN, SZEMINÁRIUMOKBAN, SZAKSZERVEZETEKBEN ÉS KÁVÉHÁZAKBAN FOGALMAZTAK MEG – RENDJÉN LEHET EZ? (Ignotus Pál: Csipkerózsa)

vissza a lap tetejére

8. vasárnap

Sz Nyúlom! – így kívántunk húsvétot annak idején Moszkvában. Az ünnep alkalmából ismertetem a Medvenyilvántartásunkat. (Nyulat nem tartunk.)

MEDVEÜGYI GYŰJTŐ

Medve Barna. Korelnök. Nyugalmazott játékmedve. 23,5 cm/288 gramm. Születési ideje: 1961. Eredete a történelmi homályba vész. Öltözéke a Szamóca Ruhaszalon kreációja.

Horvát Micír. Koralelnök főmedve. Származási helye: Kobe, Japán. Kora: 15 év. Világjáró diplomatamedve. Jelenlegi szolgálati helye: Pécs.

Orangutánkarú Mókás Medve. Uránvárosi biztonsági mackó: Horvát Micír gorillája.

Unega Yona. (A cherokee indiánok nyelvén: Ülő Medve.) Fehér habmaci, némi juhos beütéssel. Északi típus. Elítélhető kapcsolatai nincsenek.

Barna Habmaci. Unega Yona más színű ikertestvére. Pécsi kiküldetésben.

Horvát Kóci. Hosszú szőrű fehér medve. Származási helye: Borbolya utca. Előző tulajdonos: Felhőfi-Kiss Fanni. Álmos, asszimilált medve.

Horvát Kuki. Nagytestű, piknikus alkatú lelencmedve. Érzékeny lelkű, sérelmeket őrző típus.

Horvát Aludás. (Erzsi kedvence.) Barátságos természetű, joviális barnamedve. Az elegáns stílus kedvelője, csokornyakkendője házi készítésű.

Műtős Maci. Apró termetű, zsinórlábú egészségügyi medve, állandó műszakban.

Horvát Hanyattka. Korlátozott mozgású, fekvő medve. Ha ültetni próbáljuk, hanyatt vágja magát. Származása fordított: a szülők kapták ajándékba a gyerektől.

Mini Pilóta Maci. 9 cm/17 gramm. Két nagyobb testvére az autóban székel.

Köztisztasági Kosaras Medve I. és II. Nagybácsista ajándékállatkák.

Brumi. Elvágyódó tekintetű kirakatmaciból lett kiskorú házimedve. (Armani hálózsákban érkezett.) Kicsit sovány, fejletlenke még, de szellemileg igényes: intellektuális, komolyzene-kedvelő mackó.

vissza a lap tetejére

9. hétfő

Megnéztük Az utolsó skót király című filmet. Mit is mondhatnék? Az ember ne álljon afrikai elnökök, eleve potenciális diktátorok személyes szolgálatába. Főnökünk házastársával kikezdeni – ez szintén nem ajánlott. Forest Whitaker (akit A szellemkutya óta kedvelek) kétségkívül kitűnően játszik. Nagy adag szuggesztív, megnyerő kedélyességgel. Amitől el lehet hinni, hogy szemtől szemben hinni lehet neki.

Egy korábbi olvasói levél kérésének szívélyesen eleget téve közlöm e helyt a sonkás tészta nevű ünnepi eledelünk receptjét.

Mai:

Befejeztem Ignotus Pált – most Pelevin A rovarok élete című regényét olvasom, egyelőre nem nagy élvezettel –, hozok belőle még egy mondatot:

…A BÁTORSÁG, ÉREZTEM, NEMCSAK ABBÓL ÁLL, HOGY AZ EMBER LEGYŐZI A FÉLELMET MAGÁBAN, HANEM ABBÓL IS, HOGY TUDOMÁSUL VESZI ÉS MÉLTÁNYOLJA A MÁSIKBAN.

vissza a lap tetejére

10. kedd

Az emberrablás című, amúgy érdektelen film ment az HBO-n, és Robert Redfordra lettem figyelmes. Úgy emlékszem, fiatalon hideg, kék, közönyös szeme volt, és mire megöregedett, meleg, barna, figyelmes szeme lett. Úgy látszik, az idő mindenre megoldás.

Ha esetleg nem írok a héten naplót, az azért van, mert rám maradt az euractiv.hu, és színházba sem igen megyek a napokban emiatt, vagyis ha lenne időm naplózni, akkor sem lenne miről írnom. Tekintsük ezt tehát átmeneti munkaszünetnek, vagyis dolgozás általi akadályoztatásnak. „A szolgáltatás nem elérhető”, de ha már nem leszek olyan webmazsola, mint amilyen, akkor talán az is előfordulhat, hogy kultúra rovattal bővítem ezt a rám bízás felé hajló portált, a válogatósabb olvasók igényeinek kielégítésére. (Nem akarok fenyegetőzni, de lehetséges, hogy hosszabb távon akaratlanul is itt fogom túlkompenzálni a hírírás stiláris egyszerűségét!)

vissza a lap tetejére

11. szerda

Ha lenne családi képtárunk, akkor oda ezt akaszthatnánk fel. Annamari festette (rajzolta) egy pólóra gyerekkorában. Első pillantásra talán plain air tájképnek tűnik, de nem az, hanem csoportkép, családi portré. A zöld szemű, szemüveges, nagy fogakkal mosolygó süni az ő apukája. A simléderes sapkás, kék-fehér mezes, MTK-s korszakát élő tücsök a bátyja. A virág én volnék. Az egér – semmi esetre se nézzük mezei pocoknak! – önarckép jellegű, mivel Annamarit Cincinek is hívtuk. (Ságvári Endre sehol sincs. Pláne a képen.) Vannak még pillangók és valami gaz, ismeretlen személyazonossággal.

vissza a lap tetejére

12. csütörtök

Rosszul kezdődött a Merlinben a Riadólánc 80 című előadás. Úgy, hogy sehogy sem akart elkezdődni. Majdnem félórát késett a beeresztés a nézőtérre, és az ilyesmi engem sajnos mindig felbosszant. Aztán jól kezdődött az előadás: Paskó Ildikó hokedlikből rótt ágyon gyermeki buzgalommal és fel-felvillanó értelemmel megtanulni próbálta Váci Mihály Még nem elég című versét. (Ez remek jelenet.) Aztán rosszul kezdődött: általános iskolai oroszóra fejlődött szcénává. A játszók a fülemet hasogatták rossz hangsúlyokkal és légből kapott ragokkal, ráadásul a tanárnőt alakító lány felállíttatta a közönséget. Az ilyesmire én nemigen vagyok kapható. Drukkoltam erősen, nehogy kiszúrjon és szóvá tegyen, mert akkor az a veszély fenyeget, hogy orosz nyelven fogok fellépni az atrocitás ellen! Aztán megint jól kezdődött: tinikalandok, enyhe fílingek a nyolcvanas évekből, és így ment tovább, ugra-bugrálva, jópofán, szabadon, levegősen. (Rendezte: Lippai Krisztina.) Ügyes, már nem fiatal lányok és ifjabb, ügyetlenebb fiúk művet kedvelése. Lehet ilyen estéket színházban tölteni.

Mai:

Ezt írta levélben a Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztár Nyilvántartási Főosztálya nekem:

AMENNYIBEN ÖN KÜLFÖLDINEK MINŐSÜL (LAKCÍMKÁRTYÁJÁN A LAKÓHELY ROVATBAN „KÜLFÖLDI CÍM” BEJEGYZÉS SZEREPEL) ÉS A TBJ. 5.§, 11§, VALAMINT A 16. § 1) BEKEZDÉS A)-O), S)-T) PONTJA ALAPJÁN SEM JOGOSULTAK EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁSRA A TBJ 34.§-A ALAPJÁN ÖNKÉNTES MEGÁLLAPODÁST KÖTHETNEK.

vissza a lap tetejére

13. péntek

Ilyen még nem volt a történelmemben: Kun Terméketlen László kritikája több mint egy hónapja vajúdik, és nem akar megszületni. Azóta már a debreceni igazgató megbukott, kiköltözött, tán a végkielégítését is elköltötte, én meg csak nem jutok előbbre…

A Story nevű magazin internetes kiadásában találkoztam a „Portré a tragédia árnyékában” című kétrészes Eszenyi Enikő-interjúval. Sírva-röhögve olvastam, mint a naivan jóhiszemű újságírói dilettantizmus grandiózus példányát. S közben magamban megkövettem Encit, mert amikor bulvárlapok címlapján láttam „Baljós előérzeteim voltak, fájt a fogam!” jellegű szavait, akkor azt gondoltam magamban ingerült értetlenséggel, hogy minek nyilatkozik? És most ebből a beszélgetésből az derül ki, hogy nem is nyilatkozott.

Tegnapelőtt külpolitikai újságírókkal vacsoráztam, akik azt mondták, hogy nálunk gyakorlatilag meghalt a külpolitikai újságírás. A koporsójára az utolsó rögöket a Magyar Rádió dobta, amikor most megszüntette külpolitikai műsorait. Gyakorlatilag meghalt a kulturális újságírás is. Még kapkodnak levegőért túlélők, de már nem sokáig.

vissza a lap tetejére

14. szombat

A tegnap esti program: A pókká vált lány Vasvári Emese Lakásszínházában. Na, erre most nem voltam olyan fogékony. (Vágyódva gondolok vissza az Iphigeneiára.) Két momentum tetszett nagyon. Az egyik, hogy az események egy pontján Vasvári Emese kidobta a fejét az ablakon. Mondjuk nyilván elkapta valaki lent a Magyar utcában, mert biztosan nem fogyóeszköz az Emese-fej. A másik, hogy Szabó Tamás micsoda trillákat és hangzatokat harapdált ki a szájharmonikájából.

Elolvastam a mai Népszabadságban Szinetár Miklóst, és egyáltalán nem értem, mit akart mondani. Azon kívül, hogy kiáll az elbocsátott győri színidirektor, Korcsmáros György mellett. Őszintén szólva én semmit okot nem látok a Korcsmároshoz való ragaszkodásra. De nem Szinetár cikkét akarom hozni a Népszabiból, hanem ezt. Jó érzéssel olvastam. Néha mégis csak eszembe jut, hogy az a borzalmas gagyidömping, ami elárasztja az országot, talán még nem nyelte be egészen az embereket. Esetleg kéne ilyesmi akciókat csinálniuk a színháziaknak. Hogy eljussanak azokhoz, akik nem járnak színházba. Hogy élményt adjanak, és rokonszenvet meg támogatást szerezzenek a színház ügyének.

Mai:

A könyvek sínylik meg a sok munkát, de azért most forgatom Ljudmila Ulickaja Életművésznők című kötetét. Anyukám olvasta előbb, nagyon bírta.

A SZEXUÁLIS FORRADALOM MÁR A VÉGÉT JÁRTA, A MÁSODIK HÁZASSÁGOK ERŐSEBBNEK BIZONYULTAK AZ ELSŐKNÉL, A HARMADIKAK PEDIG EGÉSZEN OLYANOK VOLTAK, MINT AZ IGAZIAK…

vissza a lap tetejére

15. vasárnap

Ami az EurActivot illeti, ott az a sikerélmény, ha átveszik más orgánumok a mi saját anyagainkat, forrásmegjelöléssel. (Ha forrásmegjelölés nélkül teszik, azt talán nevezzük egyszerűen lopásnak.) Mindenesetre időigényes megtalálni a megjelenéseket, mert nem küldenek az esemény alkalmából RK4-es dísztáviratot. A héten a legjobb napi eredményem pénteken volt, akkor 40 cikkátvétel történt. Megnézem mindet, és olyankor irigykedem, amikor a másodközlők jobb címet adtak az anyagnak, mint én. Soha nem a címadás volt a legfőbb újságírói erényem, de itt az ideje, hogy fejlődésnek induljak.

vissza a lap tetejére

16. hétfő

Kun László végre megemberelte magát, és kitöltötte a rá mért öt flekket.

Megnéztük a PIM-ben a Kosztolányi Dezső összes fényképének kiállítását. Van egy kisfilm is, amikor azt a szegény íróembert nem hagyják dolgozni, hanem valami lakásfelújítási munkálatokkal nyúzzák. Kezébe nyomja a felesége a vakolókanalat, de nem hajlandó szabad kőműves lenni. Nekem az ismert sálas fényképe a kedvencem. Az dolgoztomban a fejem fölött lógott a falon a Múzeum körúton. Az írógépes zug fölé volt felakasztva.

Elstartolt a Vidéki Színházak Fesztiválja. Az egri Párnaembert néztük elsőül, odaszokó nézők. Meglepett ez Martin McDonaghtól. Úgy értem, egyforma darabokat szokott írni, ez meg más. (Vagy csak a fordítások szoktak egyformák lenni Varró Dani által?! Ez viszont Merényi Anna.) Háromfelvonásos mű, mindegyik felvonás után úgy érezte az ember, hogy itt most vége van, és vajon hová lehet tovább vinni? És lett hova tovább. Ügyes, jó ízlésű és érzékű rendezés Dömötör Andrástól. Igen megfelelőek a színészek is: Mészáros Máté, Gál Kristóf, Kaszás Gergő, Schruff Milán. A fesztivál eddig rendben.

vissza a lap tetejére

17. kedd

Tudtam, mire számíthatok, amikor elmentem tegnap a Puskinba az Ópiumra. Elvégre mind Csáth Géza, mind az elmebeteg nő(je) naplóját olvastam. (Némiképp idegenkedve.) Ismerem és méltányolom Szász János eddigi munkáit. Most pedig láttam egy nagyon művészi, nagyon míves, nagyon fesztiválszagú filmet, amely nagyon távol esett tőlem. Ahogy telt az idő, mind határozottabban éreztem, hogy ez a film nekem nem kell. 70-75 perc alatt annyira elegem lett Kristi Stuboe könnyeiből, ordításaiból (Für Anikó hangján), valamint Ulrich Thomsen szenvtelen, érzéketlen fürkészéseiből (Kőszegi Ákos nagyszerű szinkronjával), hogy egyszer csak váratlanul, magamat is meglepve, felálltam és kijöttem a moziból. Vessenek a filmkritikusok elé!

A Kosztolányi-kiállításon persze Csáth Géza is szerepelt több fényképen (Brenner József unokatesó gyanánt), és megállapítottam, hogy míg Dezső fokozatosan, különböző etapokon keresztül jutott el ahhoz a fejéhez, amit ismerünk, addig Brenner Józsefnek a fotók alapján végig, egész életében egyetlen arca volt.

Mai:

Karinthy Frigyes a Miniatűrökben leírja egy találkozását Csáth Gézával a tébolydában.

AZ ORVOS ELBORULT SZEMMEL, MEREVEN NÉZ AZ ŐRÜLT SZEMÉBE: TEKINTETÉBEN FURCSA, TŰNŐDŐ, SZÓRAKOZOTT, FÁRADT KÍVÁNCSISÁG. NEM FIGYEL: ELGONDOLKODIK, MINTHA MEG AKARNA ÉRTENI VALAMIT: VALAMIT, AMI NEM A TÁRGYRA VONATKOZIK, AMIT VIZSGÁLNI ÉS TANULMÁNYOZNI LEHET – HANEM ÖNMAGÁRA, MINDEN TITKOK MEGFEJTHETETLEN TITKÁRA. (Karinthyban talán felmerült: véleményes, hogy ki beteg és ki egészséges ott.)

vissza a lap tetejére

18. szerda

Kis interjúkat vállaltam a kultúra.hu-ra a Vidéki Színházak Fesztiválja alkalmából – de csakis személyes találkozósat, mert a telefoninterjút komolytalan műfajnak tartom –, ennek keretében ültem össze a fehérvári Figaro házassága főszerepét játszó Quintus Konráddal. Legutóbb tizenkilenc éve beszélgettünk alaposabban (ekkor), és nagyon érdekes, tanulságos, valamint élvezetes volt most megtárgyalni az azóta történeteket, még ha mindebből az a mini interjú majd szinte semmit nem is érzékeltethet. (Maholnap ez a fiú is ötvenéves lesz. És megrázóan jól néz ki!)

Este a Krétakör Bánk-bánja. (Mint a címből is látszik, az eredeti Katona József-i szöveget játsszák, és ez nagyon kedvemrevaló.) Szép, élményszerű és különleges a helyszín: a Vakok Intézetének díszterme, amit minden lehetséges oldalról megmustráltunk az előadás alatt. Ami a rendezést illeti, a jelszó: („Melinda”) Peer Gynt. Nálam legalábbis. Még mindig annál maradok. Mintha abból a szempontból is ihletően hatott volna a helyszín, hogy van a produkciónak némi diákszínjátszásos stichje. Mindössze néhány jelenetet éreztem felszárnyalni. Láng Annamária (Gertrudis) és Bánki Gergő (Ottó) felelősségre vonásos kettősét. Meg Nagy Zsolt (Bánk) leszámolását a királynéval. Egyáltalán: Láng Annamária rulez!

Hazafelé Nánay kolléga telepakolta az autóját megfáradt kritikusokkal, és szállított. Ültünk ott csendben, mint valami szerette király vert magyarji.

vissza a lap tetejére

19. csütörtök

A Mutatós férfiakkal mutatkozom sorozatban Vasvári Csaba következett tegnap. Az Echo tévébe hívott találkozni, még sosem hallottam erről a csatornáról. Valahogy úgy gondoltam, hogy talán éppen szinkronizál, és két tekercs között talált félórát-órát erre az interjúra. Aztán ott kiderült, hogy ennek a televíziónak ő az elnöke. Egy elegáns, lendületes médiacézár. Ilyenformán igazán nem megélhetési színészként vállalt szerepeket az elmúlt évadokban Győrben. (A Büszkeség és balítéletet hozzák a fesztiválra a győriek, és ő játssza Mr. Darcyt. Mondta, bírta, amit írtam az előadásról.) Mióta március közepén lefutott az utolsó B&B előadás, azóta nem járt Győrben, nem tudja, mi a helyzet, és a megbízott igazgató, Forgács Péter nem kereste őt a továbbiak, mondjuk a jövő évad ügyében. Hát, én a helyében kerestem volna. (Mármint Forgács Péter helyében Vasvári Csabát.)

vissza a lap tetejére

20. péntek

Említettem itt, hogy január végén lemondtuk a Népszabadságot, ennek ellenére kaptuk februárban. Idővel megszólalt bennem az úrinő: rendben van, ha úgyis hozzák, hát előfizetünk mégis. Február végén küldtem mailt, hogy március elsejétől kérnénk megint a lapot, attól kezdve nem hozták. Azt válaszolták, csak április elsejétől képesek. Hát jó. Küldték a számlát, átutaltam háromhavi díjat. Tegnap reggel hatkor becsönget az újságkihordó, hogy kéri a pénzt. Kedves férjem mondta neki, kérjük a számlát. Az nincs nála, felelte a hölgy, de majd visszajön délután. Én közben utánanéztem az anamnézisnek, és mivel délután házon kívül voltunk, hagytam a gyermeknél egy levelet a kézbesítőnek. Megírtam, hogy csak június végén jár le az előfizetésünk, de akkor sem neki szeretnénk fizetni, hanem átutalással rendezem, mint legutóbb. Erre való tekintettel megkérem, hogy soha többé ne csöngessen be a lakásunkba hajnali hatkor. De a nő nem jött vissza délután. Hanem ma reggel hatkor megint becsöngetett a pénzért.

Lassan eljutunk oda, hogy a Népszabadságtól mindenestül, tokkal-vonóval-kihordóval együtt szeretnénk megszabadulni!

Este a tatabányai Pistipistipisti a Tháliában. Igen, ez a produkció nem tiszteletkör, hanem élő és eleven feltételezése annak, hogy a darabban van valami. Rendezte: a kollektíva. Ez így előzetesen nem hangzott biztatóan. De szemlátomást hit, lendület és munkakedv mozgatja a dolgot. Nagy örömöm telt Mucsi Zoltán játékában. Bölcs volt és száraz, egyúttal humorban verhetetlen.

Mai:

Már itt rég nem ütötte fel a fejét az Új Fedél Nélküli.

NYUSZIKA LOHOL AZ ERDŐBEN. SZEMBEJÖN A RÓKA, AKI NYUGODTAN BALLAG.

– SZALADJ, RÓKA, AZ ELVTÁRSAK ITT VADÁSZNAK!

– DE NYUSZIKA, CSAK MEDVÉRE LŐNEK MOST!

– AJJAJ, TÉVEDTEK AZOK MÁR NAGYOBBAT IS!

vissza a lap tetejére

21. szombat

Szoktál mosolyogni? – kérdezte a sorban előttem álló fiatal hölgyet a pénztároslány, akit eddig még sosem láttam a Semmelweis utcai közértben. Naaa, mosolyogjál! – unszolta, de nyilván hiába. Én csak azt láttam hátulról, ahogy a kiszemelt rázta a fejét. Aztán tőlem is megkérdezte: Szokott maga mosolyogni? Szoktam, mondtam, de csak ha ki vagyok aludva. Úgyhogy most haza is megyek, alszom egyet, aztán visszajövök mosolyogni.

Hát, nem tudom. Bizonyosan jószándékú, de kicsit talán agresszív a technikája.

Hazafelé rám dudált a bátyám, akit élőben nem gyakran látok, de most pont itt araszolgatott el autóval a házunk előtt. Mondjuk a dudálás errefelé kicsit gyakoribb, mint a vonatfütty. Ha nem ordít ki, hogy „Taaantiiii!”, akkor fel se tűnik.

A személyem elleni durva támadásként értékelem, hogy ma munkanap van, frissíteni kell a portált, ráadásul angolóra is beesett. Kedves férjem meg nehezményezi, hogy a mackóinkat illusztrációul használtam egy cikkhez, amely negatíve emleget macikat, ilyenformán a Horvát família szó szerint rossz hírbe keveredett általam. És még akadt orgánum, amely az anyaggal együtt a képet is átvette!

Tegnap a Vesztegzár a Grand Hotelban, Kaposvárról. Nagyon rendben volt mindenestül, zenéstől, dalszövegestől. (Bár nekem személy szerint nyugodtan énekelhettek volna kevesebbet.) Miért, miért nem rendez effélét Ascher Tamás a Katonában is? Ahol több a nagyon jó színész?

Pető Katát először láttam ilyen meggyőzően szakavatottnak. Kovács Zsolt meg egyszerűen elragadó. Szeretném kifogni a lovakat a kocsijából.

vissza a lap tetejére

22. vasárnap

A héten valamelyik színházban beszélgetve elpanaszoltam, hogy az EurActiv számára mennyit dolgozom az MTI-híreken: húzom, át- vagy megírom (némelyik erősen rászorul), új címet adok, aztán a különböző portálok átveszik ezeket is, és aláírják, hogy MTI. Mire Szemere Kata kollegina azt felelte, hogy tekintsem ezt sikerélménynek, aminek az lesz a csúcsa, ha majd az MTI átvesz tőlem egy MTI-hírt :-D

A kaposváriakon meg Bagossy Lászlóval találkoztam, aki mondta, hogy most éppen kipróbál egy kritikusi perverziót, a minden este színházba menést. Eléggé gyötrelmesnek találja. Beszélgettünk a Krétakör Bánk-bánjáról. Az ő véleményét nem ismertetem, erre nem vagyok felhatalmazva, de azt megmondom, hogy én mit mondtam (egyebek közt). Ha én a Krétakör színésze volnék, nagyon bántaná a szakmai önérzetemet, hogy Schilling Árpád – aki mondjuk alapjáraton: nincs felvértezve a színpadi beszéd tudományával – beáll közénk Biberachot játszani a Bánk bánban.

Mai:

ÉS VÉGÜL IS VAN EBBEN IGAZSÁG. MINDENBEN VAN. MINDENBEN VAN VALAMI. EZ AZ IGAZSÁG. (Jónás Tamás: Apáimnak, fiaimnak)

vissza a lap tetejére

23. hétfő

Tegnapelőtt ment a tévében – valami MGM vagy GMG nevű csatornán – a Tű a szénakazalban. Kedves filmem nekem, minthogy régi Donald Sutherland-rajongó vagyok. Egyszer – vagy húsz évvel ezelőtt –, amikor még csak másfél tévécsatorna működött, adták a Tűt az egyesen vasárnap este 8 óra 5-kor. A bemondónő, aki aznap szolgált, behívott a stúdióba, hogy a felkonferálás öt percében beszéljek a filmről. (Lőrincz Gabriella volt, és biztos azért engem invitált, mert nem sokkal korábban címlapon szerepelt a Film Színház Muzsikában, és én készítettem vele a címlapinterjút.) Ez jókora nyilvánosság lehetett, gondoltam másnap, amikor körülbelül 1514 ember közölte velem, hogy „láttalak tegnap a tévében!” Amely mondásra elég nehéz bármit reagálni, azon kívül, hogy „csakugyan?”

De nem is ezt akartam írni, hanem hogy fülhallomást újraszinkronizálták a filmet. Annak idején Szacsvay László volt Sutherland remek magyar hangja. A mostani hangot nem ismertem fel. Viszont feltűnően meghamisított egy jelenetet. Azt, amikor a hajótörött Sutherland vacsorát kap. (Kifelé kanalazza a levest – ezt mindig is imádtam. Az emberek általában maguk felé irányban merítik a kanalat a levesbe. Ő meg ellenkezőleg, elfelé. Kedves férjem is így csinálja egyébként, merőben magától. Mármint hogy nem Sutherland nyomán. De egyre szertébb ágazom!) Ez a szinkronhang szürcsölte a levest. Szacsvay még nem szürcsölt, állítom! (Helyreigazítás Erzsi barátnőm nyomán: annak idején Gelley Kornél volt Sutherland magyar hangja. /A többi stimmel./ Ő pláne nem szürcsölt! Az téveszthetett meg, hogy a Klute-ban Szacsvay szinkronizálta. Ha ugyan nem tévedek ebben is.)

Láttam annak idején a Vértestvérek című musicalt a Kulich Kálvária téren, de nemigen maradt meg bennem. Felteszem, akkor is azt állapítottam meg, amit most a békéscsabaiak előadásának első része láttán. Gyenge kis dolog ez. Egy jó benyomás: Lapis Erikának van hangja és van tartása.

vissza a lap tetejére

24. kedd

Ascher Tamás biztató tekintetétől kísérve ért a vérveszteség. Mivel ott lóg a képe a falon a Polgármesteri Hivatalban, ahol vért szoktam adni. Mondjuk ez eddig nem volt így – hogy híres emberek képe virított a falon –, ez nyilván valami Rogán Antal-féle újítás. Mindenesetre ott van Ascher Csemer Géza, Tolnay Klári, dr. Antall József, Kardos G. György és mások társaságában. Alighanem a Belváros díszpolgárai ők. Bár Tőkés László ottlétét nehezen tudom értelmezni.

Sajtószemle. Ezt megmutatom, mert helyes egy cikk, kifejezetten munkás riport. (Kiegészítés: ha ugyanarra a Szupersztárra gondolunk Hollósi Zsolt kollégával, a Musical Színházéra, akkor abban mégis volt csacsi a jeruzsálemi bevonulásnál. Egy gyönyörű dog is felbukkant Venyige Alex-Pilátus mellett. Bár úgy tudom, az a „házi kedvenc” eredetileg valami vadállatkölyök kívánt volna lenni, ez azonban nem jött össze.) Na most elhatároztam, hogy én is írok majd egy ilyen témájú cikket a CompLexnek, Gothár Péter idomárra fókuszálva.

Mai (tegnapi):

 

PILINSZKY JÁNOS: NÉGYSOROS

 

ALVÓ SZEGEK A JÉGHIDEG HOMOKBAN,

PLAKÁTMAGÁNYBAN ÁZÓ ÉJJELEK.

ÉGVE HAGYTAD A FOLYOSÓN A VILLANYT.

MA ONTJÁK VÉREMET.

vissza a lap tetejére

25. szerda

Én úgy képzelek egy jó Tizenkét dühös ember-előadást, hogy amikor az elején beszivárognak a szereplők, akkor színlap híján nem jövök rá rögtön, hogy melyik színész kit játszik majd. Amivel azt is akarom mondani, hogy nekem a színész embert játsszon, ne egy jellemző tulajdonságot! Márpedig Csiszár Imre csekély érzékenységű rendezéseként az utóbbi folyt a soproniak produkciójában.

Örömmel láttam viszont ritkán vagy rég nem látott színészeket – Incze Józsefet, Nagy Gábort, főleg Bregyán Pétert –, de nem sok örömöm telt abban a heves és hevenyészett színjátszásban, amit műveltek. (A kisebb szerepek megformálóit – Sövegjártó Áront, Ozsgyányi Mihályt, főleg Varga Gábort – jobbnak találtam. Nekik nem akadtak nagy hőbörgési lehetőségeik, megpróbáltak inkább csak élni egy figura bőrében – ezt én eredményesebbnek láttam.) A legjobban a főszereplő Selmeczi Roland 8. esküdtje dúlt fel. Henry Fondánál – de Kulka Jánosnál is – ez egy szerényen kétkedő ember. Itt pedig egy fölényes, lekezelő, agresszív pasas, aki egyszerűen sportot űz abból, hogy megfordítsa az állást, hogy provokálja az erőseket és terrorizálja a behódolásra hajlamos, gyengébb jellemeket. El sem tudtam képzelni ebben a szerepben ilyen tenyérbemászó alakot.

Az előadás tónusa magával a darabbal került itt ellentmondásba. Rendes, tisztességes kommersz mű ez, és valahol arról szól, amiről ez a naivan tökéletes amerikai esküdt-rendszer. Hogy a szavaknak van értelme, hogy képesnek kell lenni meghallani, meghallgatni és meggyőzni egymást.

Mélyen elkeserített, hogy ilyen durván és falsul is elő lehet adni ezt, és még tetszik is a közönségnek. Egy dühös ember. Az jött haza a szünetben.

vissza a lap tetejére

26. csütörtök

Megnéztem a székesfehérvári Figaro házasságát. Rosszabbra számítottam. Szabó Győző nagy erőkkel és bájjal formál rajzfilmfigurát Almaviva grófból, Quintus Konrád (Figaro) színpadi jelenlétét pedig módfelett megnyugtatónak találtam. Annyi érdekessége van Lendvai Zoltán rendezésének, hogy kastély helyett egy hangulatos spanyol udvarházban játszatja a darabot.

Az EurActívról: töméntelen mennyiségű mail jön, meghívók, közlemények, sajtótájékoztatók, mindenfélék. Akad köztük sok érdekes. Pl. közvetlenül értesültem arról, hogy az éjszakai dzsungelben lekamerázták a nagyon ritka és rejtőzködő borneói orrszarvút, e helyt publikálom is az illetőt távoztában. Vagy érkezett Göncz Kinga nevében szíves invitálás a Parlamentbe, a felsőházi teremben rendezendő „Együtt az Európai Unióban a következő 50 évben” című, egész napos konferenciára. Erre bejelentkeztem. Érdekel a délutáni média szekcióülés témája: Versenyhelyzetet teremt-e a civil újságírás a tömegtájékoztatásban? Aztán majd mind tömegtájékoztatásilag, mind civilen tudósítom az olvasókat. (Arra vonatkozóan is volt kérdés a jelentkezési lapon, hogy vegetáriánus ebédet kérek-e. Azt nem, de a hátamat esetleg megmasszírozhatnák.)

Egyébként a héten már másodszor csinálta meg a Magyar Nemzet online, hogy leadta egy anyagomat, de nem az euractiv.hu-t nevezte meg forrásnak, hanem egy másodközlő orgánumot. S ezenközben jól átvett az átvevőtől egy sajtóhibát is a címben! Ha-ha-ha! Úgy kell nekik! Mé’ nem tiszta forrásból merítenek?! (Közben azért kijavították a Vukorvárjukat Vukovárra.)

Mai:

Kedves férjem kiközvetített felém egy friss sportriporteri mondást:

AZ ÚSZÓK MÉLYREPÜLÉSBEN VANNAK

vissza a lap tetejére

27. péntek

Néhány hónapja nyitott a Felszab téren a Paris kávéház. Most mentem oda először, de máris elkéstem. Az összes világos foteljuk le van eszve. Foltok mindenütt. Kávé, tea, rum, bumm. Aztán megkérdeztem a felszolgáló kisasszonyt, hogy van-e jeges kávéjuk, és erre azt válaszolta, hogy 1250 forintba kerül. Hát milyen egy hely ez?! Elejtem. Ellentétben Ilyés Róberttel, akit itt interjúvoltam tegnap, és nem ejtem el. Inkább direkte felmutatnám a világnak.

Este bonyodalmak támadtak a Tháliában, a régi stúdió nézőterét kétszer adták el, így előadás-ismétlést kellett beiktatni. De nekem nem állt módomban fél tízkor még egyszer színházba menni. Beültem a pécsi Az idegenvezetőnőre. (Botho Strauss. Na ő mintha eltűnt volna. Tán a Schimmelpfennig túrta ki a divatból.) Hát ebben minden rossz volt. Az egyetlen pozitívum, hogy a díszlet részét képezte egy ventilátor, és az épp a közelemben állt, úgyhogy engem fújdogált. Szünetben kicsörtettem a teremből és átsompolyogtam a nagyszínházba, ahol a veszprémiek játszották Egressy Zoltán Baleset című „humoros thrillerét”, amit olvasni olvastam, és nagy vonzerőt nem gyakorolt rám. Ezt ott nagyszínpadon adják? – kérdeztem magamtól kicsit meglepetten. Hogy élvezheti a veszprémi közönség…!

Meszléry Judit nagyon elemében volt. És a főszereplő lányban, Dobra Máriában lenni látszik valami.

(Elolvastam soraimat, és fennakadtam az idegenvezetőnőn. Akárhogy is, háromrészes szóösszetétel, hét szótag, a szabály szerint kötőjellel kellene írni. Idegen-vezetőnő? Idegenvezető-nő? Hát hogy néznek ezek ki?)

vissza a lap tetejére

28. szombat

Invenciózus előadásnak mondható a kecskeméti Háztűznéző. Erős külalakot talált ki hozzá a rendező Juronics Tamás. A színészi játékot is élveztem itt-ott, Gidró Katalin bája például teljes mértékben elvarázsol, és Magyar Attila fegyelmezett, visszafogott szakszerűségét is nagyra értékelem. Mégis olyasmi kudarcba fulladt a produkció, mintha a tartalom és a forma keresztbe tennének egymásnak. Hol azt lehetett érezni, hogy túl fárasztóak a karakteres, idő- és mozgásigényes játékpoénok, hol pedig azt, hogy ezekkel simán elő lehetne adni a történetet, tehát felesleges az a sok szöveg.

Teszek még ide egy bekezdést arról, hogy milyen lehetetlen és borzalmas feladatot teljesített Jarábik Klára. A szobalány szerepét kapta, akit – nem tudni, miért, valószínűleg csak úgy – Josephine Baker-szerű figurának gondolt el a rendező. Képzeljük el Dunyasát tetőtől talpig feketére festve, hiányos öltözetű revütáncosnőként, nagy tollakkal a fején. Az volt Jarábik dolga, hogy ebben a sajátos alakzatában időről időre elénk lejtsen vagy végigvonagoljon a színen. Kiszúrásból rögtön vele kezdődött az eladás, kijött fedetlen kebellel a függöny elé és varázsolgatott csillogó mosollyal. És aztán az este során lassan, elszántan, sikkel és bájjal sikerült eloszlatnia a hökkent közönség „Hát ez mit keres itt?” jellegű elutasítását. Ezt nevezem!! Bár azt nem tudom, hogy pontosan minek. Tehetségnek? Szakmai alázatnak? Ügyszeretetnek? Akármelyik is, tiszteltetem.

(Brumi ismerkedik a tavasszal.)

Mai:

HA A TŐKE ELÉGEDETLEN A KIZSÁKMÁNYOLÁS MÉRTÉKÉVEL – VONULJON AZ UTCÁRA, S TÖRJE BE A SZAKSZERVEZETEK ABLAKAIT! (Tamás Gáspár Miklósnak a mai Népszabiban május elseje tiszteletére megjelent, megvilágosító írásából.)

vissza a lap tetejére

29. vasárnap

vissza a lap tetejére

30. hétfő

        Sok éhes száj a számítógép körül. Este majd biztos tudok már írni.

Este: nos, még szombatról adós vagyok, amikor is a Nem félünk a farkastólt láttam. Már volt hozzá szerencsém Pécsen, de most megbízás jött rá a Színháztól, úgyhogy újranéztem a produkciót a Vidéki Színházak Fesztiválján. A Nemzeti nagyszínpadán játszották, ami eleve agyrém, hiszen még a jóval kisebb pécsi kamaraszínház is túl nagy a darabhoz, nemhogy ez a terebélyes nézőtér. A pesti közönséget vélhető veszteségeiért avval kárpótolták, hogy vagy húsz perccel tovább játszották az előadást, és nagyobbat drámáztak benne, mint Pécsen.

Jártunk az Állatkertben, megnéztük Füles orrszarvút, akinek időközben Layla lett a neve (amit annyit tesz: „este született”). Napi egy órát engedik ki őt a szűkös kis nagyvilágába. Otthonülő típusnak látszik, folyton vissza akart vonulni a kimenőjéről. Ez a kis 150 kilós állatka jól utánanőtt a fülének, mióta nem láttuk. Kifejezetten ugrabugra, ügyesen rükvercel, bár a kanyart kissé szűken veszi, amiből lett némi súrlódás. Az orrszarva alig valamicske – ez feltehetően nem az igazi még, csak a tejorrszarva. (Aggaszt bennünket, hogy szemlátomást egyáltalán nem él együtt a szüleivel. Apuját és anyuját nem látni. Nem lehetetlen, hogy Füles Layla azt sem tudja, hogy néz ki egy orrszarvú.)

További életképek az Állatkertből: elefántok nagy szélben. Egy vikunya megpróbálja talpra állítani a felborult tapírt.

A zalaegerszegiekről – mármint nem állatokról, hanem színházról: A Gézagyerekről és a Pillantás a hídrólról – majd holnap írok.

vissza a lap tetejére

31. kedd

Ilyen nap nincs is!

vissza a lap tetejére

vissza a napló oldalra

Stuber Andrea honlapja

vissza a főoldalra